15.foszlány

Napról-napra egyre kimerültebb lettem, már szinte éreztem a vesztem. Már annyira nem is törődtem a külsőmmel. Minek, ha már a lelkem az teljesen össze van törve? Ren is lassan ébredezik és próbálja felfogni ezt az egészet. Most vasárnap van és az eset hétfőn történt. Ahogy a rendőrségen voltam a végzésért, azt is megkérdeztem, hogy mit lehet ez esetben tenni. Ha akkor nem voltam ideges, akkor nem tudom mikor voltam. A válasza az volt, hogy idézem ,,Nem tehetünk semmit, mert nem lett súlyosabb következménye". Az nem elég, hogy a pasim kórházban fekszik, törött lábbal meg nem tudom én mivel és szegény azt se tudja, hogy hol áll a feje? Ennyire balfékek is csak ebben a városban lehetnek. Én tényleg nem értem az embereket.
Ma reggel is bejöttem Renhez és hoztam neki minden finomságot, szép virágot az ágy melletti szekrényen lévő vázába, váltóruhát, mivel járógipszre rakják. Elvileg holnap már kiengedik, de még pihennie kell. Nagyon sokat beszélgettünk és az idő a kedvünkre játszott, hiszen nagyon lassan telt el fél óra. A fiúk - értem itt Ren barátaira, akiket a bulin ismertem meg - fél tíz fele bebattyogtak drága barátjukhoz.
-Sziasztok. - köszöntek kórusba
-Sziasztok. - köszöntünk mi is
-Hogy vagy haver? - rázott kezet vele Baekho
-Ramatyul, de még egyben.
-Ez a beszéd. Na és te csajszi? - pillant rám - Olyan furcsa smink nélkül látni. - öleli át a vállam
-Minek kenjem ki magam, ha ide jövök. Elméletileg így is tetszem Rennek, más meg nem számít.
-Akkor én más vagyok? - jött egy hang az ajtó felől, mire mindannyian odakaptuk fejünket. Ennek nem számít még a távol tartási végzés sem.
-Mi a frászt akarsz ember? - kérdezi a legnyugodtabb hangján Aron
-Liliaval szeretnék beszélni.
-Beszélgess a fallal. Az szóba áll veled. - böktem oda félvállról - Most pedig menj el, zavarod a levegőt.
-Csak öt perc lenne...
-Nem érdekel. Ott az ajtó! - mutattam a tárgy felé
Megértette, mert már távozott is.
-Nem kértél távol tartási végzést? - kérdezte JR
-Szerintem a tagnak nem sokat számít egy papírfecni. - a számból vetted ki a szót Minhyun

Másfél hónap és elkezdődik a suli. Nagy öröm ez mindnyájunk számára. A lányok egész nyáron körülöttünk forogtak és hát Yui meg JR eléggé összemelegedtek ez idő alatt. Nem gondoltam, hogy lesz közöttük valami, mert ég és föld. Bár, azt szokták mondani, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ez pedig igaz volt. Yui imádja a nőies holmiakt, és utálja ha összekoszolja magát, JR meg pont fordítva. Jól egymásra találtak.
Aztán ott vannak a többiek, vagyis az évfolyamtársak és akikkel egy csoportban vagyunk. Ők is élik az életüket, tanulnak, hülyéskednek, kiélvezik az életet. DongWoon... mit is mondjak róla?
Úgy döntött jó fiú lesz és betartja a szabályokat. Ren... szerelmem már teljesen felépült és ugyanolyan boldog, mint előtte. Persze még most sem hajlandó úgy menni valahova, hogy ne legyen valaki mellette, ami 85%-ban én vagyok. Ja, nem is említettem. A hajamnak új stílust és színt adtam. Voálá!!



JunHyung sokat segített Ren felépülése után. Próbálta jóra bírni barátját, aki végül  - már említettem - ,,megjavult". Szóval nyugtunk van tőle. Bárcsak soha nem is tűnt volna fel, de már mindegy.
Most a parkban vagyok kutyusommal, Ren pedig a srácokkal ment el valahova. Az ég tiszta, felhő mentes, a nap csodásan világít. A madarak csicseregnek és kellemes szél fúj. Az emberek nyüzsögnek a park körül, majd egy közeledő fiút látok meg. Ahogy már közeledik a látóköröm felé akkor rakódik össze a kép róla.
-Szia. - áll meg előttem
-Szia. - tekintek el egy másik irányba
-Bocsánatot akarok kérni... mindenért. - ül le mellém - JunHyung monológjai után rájöttem, hogy egy iszonyatosan nagy vadbarom voltam. Megjavultam és szeretném bebizonyítani ezt neked, barátként. - az utolsó szó csak úgy csilingelt a fülemben
,,Barátként"
-Megbocsátanál nekem a hülyeségeim miatt. El akarom nyerni a bizalmas Lilia... újra.
-DongWoon... - sóhajtok - honnan tudjam, hogy nem akarsz átvágni és kihasználni a barátságunkat. Mi van, ha egy óvatlan pillanatban megint eluralkodik rajtad a féltékenység és ez Ren kárára megy!? Hm? - nézek most már rá
-Igaz még nem léptem túl rajtad teljesen, de nem akarom se őt, se téged bántani. Tőle is bocsánatot akarok kérni. És erről a félrevezetésről ne is beszélj, ha kell kérdezd meg JunHyung-ot.
-Rendben, de...
-De!? - kérdezi félve
-Sok időbe fog telni, hogy újra megbízzak benned.
-Mindent megteszek az ügy érdekében. - mosolyog rám
Ez a mosoly az a mosoly, ahogyan régen tette. Most is csak úgy sugárzik tőle az arca. Remélem, hogy betartja a szavát és tényleg minden jobb lesz.

~ The End~ 

14.foszlány

Sziasztok kedves olvasók!!!^^ Általában nem szoktam írni, de most igen. Először is köszönöm, hogy olvassátok a blogom. Tudom, hogy eddig nem voltak annyira izgalmas részek, de csak ezúttal fognak következni a robbanások. Ami lehet, hogy abba fog vezetni, hogy kinyírtok. Nem számít, ilyen kis apróságokkal nem foglalkozunk. xD Másodszor pedig a zene. Nem szoktam zenét ajánlani, hanem fent van a modul és ott vannak felsorakoztatva. Nos, most van egy szám amit ezzel a résszel képzeltem el. Amikor még nem létezett a blog, hanem még csak a fejemben élt ,,megálmodtam", hogy ez a dal ami tökéletes ehhez a részhez: Royz - Across World Ez a zene nem fog szerepelni a fentiek között. Remélem sikerült átadnom az érzelmeket és tetszeni fog. További szép napot!!! 

Fénysebességgel rohantunk a kórház felé, majd amikor a bejárthoz értünk lelassítottunk. Szipogva álltam meg az egyik folyosó előtt, amíg Cassandra megtudakolta, hogy melyik szobában van Ren. Körülnéztem és beleborzongtam. Az egész hely látványa rossz érzést kelt bennem. Kivert a hideg és lábaim remegni kezdtek, majd pár másodperc múlva Sandra jött és elrángatott a lifthez. A második emeletre vitt minket és annak is a legvégén álltunk meg, ahol már megláttam NiNah-t és a barátját. NiNah könnyes szemekkel felállt és elém sétált, majd megölelt.

-Hol van? - ennyit tudtam csak kinyögni
Fejével a mellettünk lévő szobára bökött, majd odavezettem a tekintetem.
-Az orvos azt mondta amíg nem ér ide ne menjünk be.
-És ezt mégis, hogy gondolja? Már rég itt kéne, hogy legyen és vizsgálnia kéne. Ehelyett itt várunk tétlenül és csak nézzük. Ez így jól van? - akadtam ki
-Két nővér már ellátta őt és egy másik orvos ment be hozzá. Ő gipszelte be és egyéb dolog.
-Ennyire komoly? - döbbentem le
Azt hiszem jobb, ha most leülök és megnyugszom. Van egy olyan érzésem, hogy köze van DongWoonnak ehhez. Miért akar keresztbe tenni? Miért nem hagy már békén? Nem értem. Én már tényleg nem értek senkit, és semmit. A fejem szétrobban az idegességtől és szédülök. Próbálok mélyeket lélegezni, hogy megnyugodjak valamennyire, de nem megy. Ez a vég. Az én hibám. Ha nem hozom fel, hogy van barátom akkor nem lenne, most itt Ren.
Eközben az orvos is megérkezett és türelmet kért tőlünk, amíg ő is felméri a terepet. Én türelmes vagyok csak már kibaszottul ideges és le tudnék gyűrni egy szumós bajnokot. Most úgy őszintén, kinek van ilyenkor türelme? Szerintem senkinek. Mindenesetre ő pár perc múlva kifáradt és közölte velünk a tényeket.
-Nos, a fiatalembernek több csontja is eltört a jobb lábszárcsontnál, valamint a bal alkarjában. Több lila foltot szerzett és vágás nyomok találhatók a kezén és a hasfalán. Már a kolegám begipszelte a lábát és a kezét és ellátta a sebeit. Mindent megteszünk, hogy felépüljön a beteg. Most bemehetnek, de csak egyszerre egy ember. Viszont látásra.
Először NiNah ment, és miközben ő konzultált Ren élettelen testével én egyre kétségbeesettebb lettem. Nem akarom elhinni, hogy ilyen komoly baja. Mindenképp fel kell jelentenem DongWoon-t. Nem hagyhatom, hogy egy ekkora elmebeteg állat a környezetemben legyen. Még a végén engem is megtámadna. Miután kijött a sógornőm én is sorra kerültem. Félve léptem be az ajtón és amikor megláttam elkapott a sírógörcs. Rossz volt látni az alapból törékeny testét még jobban összetörve. Nem lehet kifejezni, milyen fájdalmas érzés volt így látni. Leültem az ágy mellé helyezett székre. Kezembe fogtam a jobb kezét amik tele voltak ragasztva sebtapasszal. Idáig bírtam sírás nélkül. Szép lassan könnyek gyülekeztek a szemem sarkában, majd egyenként legördültek, mint előttem a saját életem. Csak most jöttem rá, hogy mennyire szerencsétlen sors jutott nekem.

Az anyám meghalt idő előtt, a testvéreim rám se bagóznak, ugyanígy az apám. Az exem egy pszhihopata őrült aki megtámadta a barátomat. De még mindig nem annyira rossz, mint már embereknek... talán még ez vigasztal... valamennyire. Eszembe jutnak rossz és jó dolgok is. Amikor először találkoztunk, vagyis inkább ütköztünk. A bulija, amin megjelent az átkom, és minden együtt töltött idő. Fájdalmas erre visszagondolni, mert nem tudom, hogy ezek után mi lesz. Félek, hogy nem fog rendbe jönni Ren. Kivel fogom én együtt tölteni az unalmas nyári szünetet? Kit fogok én cukkolni a kis kori képével? Kivel fogok kutyát sétáltatni? És ezek a legapróbb gondok. Ami nagyon fontos, hogy kit fogok én szeretni? Kivel fogok én reggelente kelni és feküdni? Ki fog engem ölelgetni és csókokkal elborítani? Megannyi kérdés és érzelem vesz körül és fog el.
-Miért vagyok ilyen balfácán Ren? Hm...? Szeretsz engem, de én csak bajba sodorlak. Temérdek bajba... - beszéltem neki
-Kisasszony. Kérem fáradjon ki, mert vége a látogatásnak. - jött be az egyik nővér
-Máris megyek. - sóhajtottam, majd visszanéztem szerelmemre -Holnap megint eljövök. Szeretlek. - pusziltam homlokon és kimentem a kórteremből.
NiNah-ék hazafurikáztak, elköszöntem tőlük és megbeszéltük, hogy holnap 11 körül eljönnek értem és elmegyünk együtt Renhez.
Minden nap elmegyek Ren-t meglátogatni, van amikor egyedül és van amikor a lányok vagy NiNah elkísér. Yui szülinapját elnapoltuk és megvárjuk amíg jobban lesz Reni. Ez nagyon kedves gesztus volt tőle. Az ő kutyusát is meglátogatom és elviszem mindkét kutyust sétálni. Próbálom magam összeszedni, de nagyon nehezen megy. Még aznap elmentem a rendőrségre és kértem egy távol tartási végzést DongWoon miatt, ő nem nagyon örült ennek. Pedig igazán felfoghatná azzal a diónyi méretű agyával, hogy hagyjon békén. Olyan nehéz lenne ezt felfogni?

13.foszlány

Két napig folyamatosan szakadt az eső megállás nélkül. Hétfőn viszont már muszáj volt elmennem a drogériába, mert szerdán Yui születésnapját ünnepeljük és nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni. Sajnos Ren nem tudott velem eljönni, mert a nagyijáék épp látogatóba mentek hozzájuk, így kénytelen voltam Sandraval jönni. Azt beszéltük meg, hogy az üzlet előtt találkozunk fél kilenckor. Miért olyan korán? ˇ...ˇ Nem tudom megérteni. Mindenesetre már hétkor fent voltam és rendezgetni kezdtem magam, mert mégse lenne korrekt szakadó esőben késni egy találkozóról. Már nyolckor úton voltam. Egyrészt azért, mert esett. Köztudott, hogy én utálom az esőt és minél hamarabb végezni akartam. Másrészt, mert nem éppen az utca végén van, hanem bent a város közepében.
Már csak pár percre voltam a bolttól. Egy üzletsoron mentem végig, amikor valaki kilökte a kezem ügyéből az esernyőmet. Miközben hátrafordulva szitkozódtam és jól megáztam, szemem sarkából láttam, hogy egy személy lehajol és felveszi az esernyőt.
-Köszönöm.
-Alap, hogy segítek.
Teste megfagyott, lélegzetem megakadt, a lábai és a kezeim remegni kezdtek. Becsuktam a szemem és próbáltam elképzelni, hogy ez nem a valóság, hanem csak egy rossz rémálom. Bárhogyan próbálkoztam nem sikerült. Maradt a keserű valóság és ez a nyomorult féreg. Szó nélkül kikaptam a kezéből a sötétkék esernyőt és folytattam az utam. Nos, nem sok sikerrel mivel utánam eredt és karomnál fogva visszarántott.

-Mit akarsz? - kérdeztem felháborodottan
-Én csak beszélni akarok veled, de te arra sem méltatsz, hogy visszaírj nekem. - kezdte az aegyo-zást
-Jaj, ne játszd a jó fiút! Ennek már régen nem dőlök be. Amúgy meg miről beszélsz? Minek írjak én neked vissza, ha NEM AKAROK VELED EGY ROHADT SZÓT SE VÁLTANI!!! -mondta az utolsó pár szót kiemelve
-De én veled szeretnék lenni. Nem akarlak más karjaiban látni, csak az enyémben.
-Hát ezt buktad kis apám, mivel boldog párkapcsolatban élek. - mondtam mosolyogva
-Kivel? - tekintete elhomályosult és arca ,,aranyosból" átváltott dühösre
-Nem rád tartozik. - fordítottam neki hátat, de ismét visszarántott
-Rennel, igaz? - most pedig arca és pillantása is rémületet tükrözött
-Igen. És akkor? Szeretem és ő is engem. A szerelmesek pedig együtt vannak. Most pedig, ha megbocsátasz... vár rám a barátnőm. Pá.
Emelt fővel elballagtam hátra se nézve. Most már tényleg távol tartási végzést kell kérnem, mert már sehol sincs nyugtom ettől a lehetetlen embertől. A mai nap folyamán el is megyek a rendőrségre. Nem akartam ilyen dolgokhoz folyamodni, de úgy vélem muszáj lesz.
Végre odaértem az üzlethez, késve, de odaértem. Meg is kaptam a magamét.
-Hol voltál ilyen sokáig? - kérdezte megkönnyebbülve Cassandra barátnőm
-Majd elmesélem. Most inkább menjünk be mielőtt utánam jön, utána már nem szabadulunk tőle. - terelgettem be az ajtón
-De ki?
Válaszára csak az áruk nézegetése közben kapott választ, amit rémült fejjel díjazott. Temérdek márkás termék volt ott, végül kiválasztottunk Yuinak egy Dolce Gabana parfümöt, Avon testápolót és egy kókuszos tusfürdőt. Ezt közösen majd odaadjuk neki. Magamnak is vettem egy illatos kis parfümöt és egy nem tudom milyen illatú tusfürdőt. Nagyon megtetszett az illata és megnyugtató is volt számomra. A pénztárnál kifizettük a termékeket, majd elhagytuk az üzletet. Máskor is vissza fogok jönni ide, az biztos.
Egy nem messze lévő üzletbe még bementünk mivel nem vettünk ajándék tasakot, pedig volt. És úgy milyen már, ha csak odaadjuk neki...? Ahogy abból az üzletből is kifáradtunk a telefonom csörgése megzavarta a beszélgetésünket. Egy ismeretlen szám volt az.
-Igen, tessék? - szóltam bele
-Lilia, én vagyok az NiNah. - szólt bele a túlsó vonalon Ren nővére
-Szia NiNah. Hogy-hogy hívsz?
-Nagy baj van. Rent most viszik a kórházba.
Teljesen lemeredtem. Ez most egy vicc ugye? Mondjátok, hogy ez csak egy kibaszottul elcseszett vicc. A döbbenetségtől telefonom a földre zuhant és könnyeim elkezdtek potyogni. Cassandra úgy vette fel a telefonom, majd elkezdett beszélni NiNah-val.
-Gyere. Menjünk be hozzá. - rángatott maga után
Bukdácsolva, de követtem őt egészen a kórházig. Még mindig nem akarom elhinni, hogy baja esett Rennek. Ezt nem...

12.foszlány

A hét további napjában sok programot szerveztünk. Elmentünk a helyi vidámparkba, kutyát sétáltattunk és volt amikor csak otthon élveztük egymás társaságát. Egy pénteki napon Renéknél töltöttük az időt. Épp a tv előtt majszoltuk a popcornt, amikor megszólalt a telefonom. Felnyitottam és ismét DongWoon nevét láttam meg a kijelzőn.
-Ki az? - kérdezte az engem karoló srác
-DongWoon. - sóhajtottam
-Mit akar? - hangján hallottam, hogy kicsit érges
-Megint találkozni és megbeszélni a dolgokat. - mondtam gúnyos hangon - Már annyira elegem van belőle, az üzeneteiből és az állandó hívogatásából.
-Miért nem mész el a rendőrségre? Ez már zaklatásnak minősül.
-Félek, hogy az eltiltás is kevés lenne neki. - eltettem a táskám legmélyebb zugába a telefonom és visszabújtam a szomorkás fiúhoz.
-Akkor is tenni kéne valamit. Ha ez így megy tovább belefogok őrülni.
-Valamit kitalálok... esküszöm. Nem akarom, hogy azzal teljen a nyaram, hogy idegeskedjek, mikor fogja rám törni az ajtó.
Mély levegővétel után egy apró puszit nyomtam barátom arcára, amit egy kis mosollyal díjazott.
Délután 3 körül újabb üzenet érkezett, de Ren most nem tartózkodott a szobájában, hanem a konyhában ügyeskedett. Ismét felnyitottam a telefonom zárát és elolvastam az üzenetet. Ugyanaz a sablon szöveg és az ígéretek.
,,Kérlek Lilia, ne tegyél úgy mintha nem érdekelne a kapcsolatunk. Megbántam, hogy olyan szörnyűségeket vágta a fejedhez. Vissza akarlak kapni... bármi áron. Beszéljük!"
Ha nem ismerné azt mondanám, hogy egy nagyon érzelgős ember.
Nem válaszoltam rá, mert felesleges. Felesleges volt egyáltalán megnéznem az összes üzenetét, mert mind üres szavak amiket ír. Tudom, hogy ugyanúgy elcseszné az egész kapcsolatunkat és megint megcsalna. Soha nem volt és nem is lesz jobb, mint Ren. Ő megbecsül, kifejezi felém az érzelmeit és feltétel nélkül szeret, amiket viszonozok is neki. Sokkal másabb, mint DongWoon.
Pár perc múlva finom palacsintával jött vissza szerelmem a szobájába. A tálcát lerakta elém, majd mellébújt és bebújt a vastag takaró alá. Hűvös nap ez a mai. Nem is értem, hogy miért ilyen idő van. A telefonomon hiába nézem meg az időjárást, nem ad ki semmit. Más alkalmazás tökéletesen működik rajta, de ez az egy nem. Ugyanez van a Renével is.
-Ez nagyon finomra sikeredett. - dicsértem a szakácsot
-Köszönöm. Holnap elmehetnénk valahová, ha jó idő lesz. - adta az ötletet
-Ha jó idő lesz. Mivel, hogy nem tudjuk milyen lesz az időjárás addig itthonra tervezzük a programot. Viszont nyílt egy új drogéria a közelben. Elmehetnénk oda és megnézhetnénk a választékot. Nem sokára itt van Yui szülinapja és ő az ilyenekért oda van. Mit szólsz?
-Akkor meg van a következő programunk. Most pedig együnk. - emelte fel az édességet
Hát igen. A pasik szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út. Ezért is fogok neki sütni egy egyszerű meggyes pitét, amit még anyu és mama tanított nekem. Biztosan ízleni fog neki. ^_^
Miután megettük a tizenkét darab palacsintát a mellettünk lévő szekrénysor egyik részére raktam, mivel egyikőnk sem akart lemenni. Ahogy letettem a szemeim ügyébe akadt egy kisfiú képe. Kézbe vettem és azt kezdtem el tanulmányozni, majd jobban megnézve rájöttem kit ábrázol.
-Egyelek meg. De kis aranyos képet vágtál. - fordultam meg

-Miről beszélsz? - felém fordult és kitágult szemekkel felpattant -Azt ne nézd meg!!
-Késő bánat.
Minden áron el akarta venni tőlem. Az egész szobát végigszaladtuk, de még akkor sem kapott el.
-Most miért ne nézze meg?? Olyan aranyos vagy rajta. Semmit nem változtál.
-Add csak ide. - egy óvatlan pillanatban kikapta a kezeim közül és eldugta. - Hogyan találtad meg?
-Ott volt a szemem előtt.
-Biztos a drága nővérem rakta oda. Ezért még kinyírom.
-Pedig tök cuki vagy rajta. - biggyesztettem le alsó ajkam
-Nem nagyon érdekel. Azt se tudom, hogy hol találta meg az a nőszemély, de még kérdőre vonom. Most pedig eltökítem.
-Ne merészeld. - kaptam el tőle, majd gyorsan leszaladtam és eldugtam a kabátom egyik titkos, belső zsebébe
Ren utánam jött, majd kérdőre vont:
-Hova raktad?
-El. Kell egy másolat belőle. - mosolyogtam elégedetten
-Most komolyan másolatot akarsz belőlem? Nem elég egy is?
-Nem. - vigyorogtam
-Úgy látom nem tehetek semmit ez ellen... Viszont. - tekintete semmit jót nem ígért.
Ekkor felkapott a vállára és felhurcolt és ledobott az ágyra. Senki nem nézné ki belőle, hogy ennyi erő van benne.
-Most megbüntetlek.
Egy jó adag nevetőroham jött rám az ezt követő percekben. Nem kicsit csikizett meg ez a srác. Pedig csak egy gyerekkori kép volt. Pár perc után, már levegőért kapkodva terültem el az ágyon.
-Miért... csinál... tad? - kérdeztem szakdozva
-Azért, hogy megtanuld, hogy nem vagyok cuki. - fújta fel az arcát
-Aha~~~ - nyújtottam el az a betűt.
-Mit mondtál?
-Semmit. - fordítottam el a fejem, hogy ne lássa a vigyorgásom.
Ezután mellém bújt és átölelt, majd a fülembe súgta:
-Szeretlek.
-Én is nagyon Szeretlek.
Fejem visszafordítottam felé és gyengéden csókot lehelt számra.

11.foszlány

A másnapot takarítással töltöttem el. A ház minden zegzugát feltöröltem és leporoltam. A plafonsarkoktól egészen a padlókig mindent megcsináltam. Minden helységben. Nem is csoda, hogy délután két órakor erőtlenül dőltem el a kanapé teljes hosszán. Mikor már volna bóbiskoltam elfele csengettek.
-Ki az?? - kiabáltam, mert nem akartam odasétálni.
-Én vagyok az, Ren! - jött a válasz
-Nyitva van. Gyere be!
-Gondoltam meglátogatlak. - hallottam ahogy közelebb lépked, bárhogy próbáltam nem tudtam felülni, így hagytam az egészet. - Nem is köszönsz?
-Bocsi, csak nagyon kimerültem. Reggel óta takarítok, megállás nélkül. - néztem a fölöttem tornyosuló srácra. - Ülj le nyugodtan.
-Oké. - erre fogta magát pont leült ODA.
-De ne rám!! - bárhogy is próbálta mozogni alatta nem reagált sehogy, csak nevetett. Végül felültem és ő pont akkor hajolt felém. És hát... lefejeltük egymást. Annyira, hogy mindkettőnknek egy nagy púp lett a homlokán.

-Tessék. - nyújtottam Ren felé egy csomag jeget. Habozás nélkül elfogadta és a fejéhez nyomta.
-Jaj, de jó! - sóhajtott fel megkönnyebbülten.
-Akkor most kiengesztellek.
-Mit főzöl nekem? - jött oda mellém és minden mozdulatomat figyelte amit a hűtőben való kutakodással végeztem.
-Az meglepi. - mutattam fel a mutatóujjam, mire kicsit bebandzsított.
-Nem szeretem a meglepit. - kisfiús hangján, majdnem, hogy elolvadtam. Mindig is imádtam a keleti srácokat, szeretem a babaarcú fiúkat és hát Ren... ő egy külön történet.
-De ez kellemes meglepetés lesz. - borzoltam össze a haját, mire elkapta a kezem és magához húzott. Csak meglepetten pillantottam rá és vártam mit fog csinálni.
-Kedvellek... Nagyon. - nézett mélyen a szemeimbe.
Mintha megfagytam volna, úgy álltam ott. Köpni-nyelni nem tudtam a meglepődöttségtől. Mondjátok, hogy csak álmodom, vagy csípjetek meg. Mondani akartam valamit, de nem mertem. Végül erőt vettem magamon és ezt mondtam:
-Én is. Nagyon.
Mintha egy pillanatra elvesztette volna maga fölött az irányítást és robotként vezérelve ajkait az enyéimre tapasztotta. Jólesően sóhajtottam és átadtam magam az élvezetnek. Visszacsókoltam, bal kezét a derekamra, jobb kezét a nyakamra helyezte és még jobban magához húzott. Én nyakát fogtam közre, ezzel hosszabb csókra invitálva őt. A végén lihegve váltunk szét és csak néztük a másik félt. Nem tudtam mi következik. Csak bámultuk egymást és már kezdtem fázni, mert a  hűtő még mindig nyitva volt.
-Bocsánat. - húzódott el tőlem - Rád erőltettem magam. Pedig nem akartam.
-Nincs semmi baj. - mondtam miközben még mindig őt tépte tekintetemmel.
-Jobb, ha most megyek. - mire bármit is mondhattam volna villámként tűnt el a házból. Hűlt helyét néztem és lassan ajkaimhoz kaptam. Megcsókolt. Ren tényleg megcsókolt. Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek-e. Mindkettő jött egyszerre, nagyon boldog voltam, de szomorú is, mert Ren rosszul érezte magát emiatt. Nem állhattam tovább ott tétlenül, hát utánaindultam. Fogtam Egérke pórázát, nyakába akasztotta, bekulcsoltam mindent és remegő léptekkel, de elindultam a srác házához. A gyalogolásomból gyors lépés, azokból kocogás végül már sprintelés alakult ki. Minél hamarabb beszélni akartam vele erről. Ahogy a házukhoz mentem idegesen kopogtam be. Az ajtó rögtön nyitódott és a nővére nyitott ajtót.
-Szia. - terelt beljebb - Ren fent van a szobájában. Balra, azonnal az első ajtó.
Csak bólintottam és Egérkére néztem.
-Nyugodtan vidd fel. - mosolygott
-Köszi. - lihegtem, majd a lépcsőfokokat kettesével szedve hamar az emeleten találtuk magunkat. Ha nem tudtam volna, hogy melyik ajtó akkor is felismertem volna. Halkan bekopogtam. Egy hangot sem hallottam, így komótosan benyitottam. Az ajtóval szemben az ágy volt azon pedig Ren foglalt helyet, törökülésben és... könnyes szemekkel. Szavam ismét elakadt, gyönyörű volt az arca, de egyszerre csúnya is, mert könnyek borították be.
-Miért jöttél utánam? - nem nézett rám csak a kezében lévő zsebkendőt nézegette.
-Mert beszélnünk kell. - ültem le vele szembe
-Tudom, hogy nem akarsz tőlem semmit. - konyult le a szája, ezen muszáj volt elmosolyodnom, mire felkapta a fejét.
-Honnan vetted ezt a marhaságot?
-Csak tudom.
-Akkor rosszul tudod. - fogtam meg kezeit - Szerinted miért mondtam én is azt, hogy szeretlek?
-Hogy ne érezzem rosszul magam.
-Ren! - sóhajtottam nagyot.
-Ugyanez történt a volt barátnőmmel. A végén bevallotta, hogy nem akart rosszat nekem, majd lelépett az akkor egyik legjobb haverommal. Pár napra rá ideköltöztünk. Megismertelek téged és minden más lett. - szipogta
-Most te hallgass meg engem. Amikor DongWoonal jártam ne létezett rossz az életemben. Minden tökéletes volt, amíg nálam nem hagyta a telefonját. Vissza akartam neki adni, így elsétáltam a házukhoz, de az út közben jött egy sms-e. Egy lány volt és gondolom sejted, hogy milyen fajta üzenetet küldöd. - ekkor bólintott - Ezt megemlítettem neki, de azt nem, hogy elolvastam. Igen érdekes pofát vágott amiből már tudtam, hogy itt már régen nincs rendben minden. Majd az egyik nap miután elváltunk sunyiban követtem és megláttam azzal a lánnyal aki valószínűleg az üzenetet küldte. - a mondandóm ezen részénél pár kósza könnycseppet elengedtem - Kérdőre vontam ott helyben, hogy mi ez az egész. Azt mondta már nincs szüksége rám, egy játék voltam neki, egy rongybaba. És a bulin ahogy megjelent... Eltudod képzelni, hogy mit érezhettem akkor? Főleg amikor azt mondta, hogy újra akarja velem kezdeni. Akkor bőgni tudtam volna, de a düh annál jóval erősebb volt. Én nem vagyok olyan lány, mint a volt csajod. Lehet, hogy nem hiszed el, de én jóval többet érzek irántad, mint barátságot.
-Én is.
-Akkor? Megpróbáljuk? - emeltem feljebb a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Ühüm. - mosolyogva bólintott, majd hevesen megölelt.
Jólesően viszonoztam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Ennyivel most már nem érem be. - mondta.
Közelebb húzott és egy gyengéd, mégis vad csókot nyomott a számra, kezemet nyaka köré fontam és jobban magamhoz húztam.
-Szeretlek. - suttogtam a fülébe, miután elváltak ajkaink
-Én is téged. - nyakam hajlatába és puszit hagyott ott, amitől egy halk sóhaj csúszott ki a számon.
Körülbelül még egy fél órát töltöttem náluk. A hátsókertben ültünk a hintaágyban, ölelkezve. Amíg a kutyák játszottak, mi arról beszélgettünk, hogy csinálni kéne pár közös programot.

10.foszlány

Fél 1 fele értünk oda Renékhez. A ház gyönyörű volt, mégis egyszerű. Fehér másfél méteres kerítés takarta a bejárat előtti kiskertet, ami igényes volt. Káprázatos szivárvány színek tündököltek a lilától, egészen a pirosig. Soha nem láttam még ilyen sok fajta virágot, amit itt. Előreengedtem és magával húzott, mert észrevette mennyire elbambultam. A ház fala fehér és semleges színű volt, kétemeletes és modern. Semmi nagy cicoma. Ha eddig nem ájultam el akkor most már igen. Ahogy beléptünk az előszobába elájultam. Sokkal másabban nézett ki az egész ház, mint a bulin. Tisztább és kellemesebb volt. És ami a legfontosabb volt nyugalmat árasztott. Idebent is a fehér és a semleges volt az uralkodó szín. Minden nagyon világos volt, kellemes közérzetet keltett bennem. A bejárati ajtóval szemben egy csigalépcső volt, balról a konyhát, jobbról pedig a nappalit lehetett látni. A konyha közepén egy márványlapos sziget volt elhelyezve, körülötte pedig az ahhoz passzoló bútorokkal. A nappaliban egy fehér huzatos kanapé ékeskedett, szintén fehér, vastag szőnyeggel és hosszú, földig érő függönnyel. A kanapéval szemben egy lcd tévé volt a falon, az alatt pedig egy semleges színű, fiókos szekrény. Körben a falon pedig különböző tájképek és családi fotók tarkították a szobát. Ezeken a tárgyakon kívül még egy kijárat volt a hátsó kertbe amit egy tolóajtó határolt.
-Gyönyörű a házatok. A bulin nem volt ilyen. - álmélkodtam.
-Köszi. Anyu lakberendező, így könnyű volt berendeznie. Megnyugtató az egész hely egy fárasztó nap után.
-Lehet gyakrabban jövök hozzátok. - húztam le a cipőmet.
-Öhm... Nem kellett volna átöltöznöd? - kérdezi félszegen
-De, határozottan de. - bólogattam - De most már mindegy.
-Szerintem jól áll a szoknya.
-Köszi.
Éreztem ahogy elönt a pír. Hogy tud csupán egy mondattal zavarba hozni? Mi olyan különleges benne, hogy belé szerettem?
-Menj és foglalj helyet nyugodtan. Addig én csinálok valami harapnivalót. - vette irányba a konyhát - Popcorn legyen vagy valami más? - fordult vissza, megkapaszkodva az ajtófélfában.
-Lepj meg. - vigyorogtam
-Nem kell kétszer mondanod. - viszonozta a hatalmas mosolyt és a konyhába ment.
Fejemet hátradöntöttem és a plafont kezdtem el vizslatni, majd mikor ásítottam egy nagyot, becsuktam a szemeimet. Nem hallottam még egy halk szisszenést sem így nagyon megijedtem amikor két kéz fogta meg a vállaimat. Rögtön kipattantak az eddig csukva tartott érzékszerveim és Ren gyönyörű, barna íriszeivel találtam szembe magam. Alig tizenöt centire lehettek arcaink egymástól, mégis sokkal közelebb éreztem.
-Tudsz fapálcikát használni?
-Igen. Amikor Hokkaidóban voltam  megtanultam.
-Nem mondtam, hogy meséld el az életed. - vigyorgott, amire arrébb löktem - Amúgy tényleg voltál Hokkaidóban??
-Ja-ja. Még anyuval mentünk el oda pár éve. Sajnos azóta sok minden megváltozott.
-Nem kérdezem, hogy mi történt, mert ha eljön az idő úgy is elmondod. - milyen megértő :) - Na de... hogy eltereljem a figyelmed, nézzük azt a filmet.
-Nem rossz gondolat. - vettem el a kis ételes tálkát -Mit nézünk?
-Már mondtam, filmet. - elkezdett kutakodni a legfelső fiókban
-Azon belül?
-Jeleneteket. - fordult meg, én pedig elengedtem egy sóhajt.
Ismét nagy mosolyt húzott a szájára, csak csóváltam a fejem, de nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak én is.
-Tudod mit mondok most neked? - kezdtem bele a mondandómba, miközben a pálcikákat közrefogtam.
-Na mit?
-Azt, hogy amióta ismerlek sokkal többet mosolygok. - emeltem fel a tésztát
-És az jó? - nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Szerintem az. - ahogy elkezdtem majszolni az ételt előtörtek bennem az emlékek. Azok az emlékek amikor a Japán szigetekre mentünk anyával, strandoltunk, vásároltunk töménytelen mennyiségben és élveztük a környezetet. Talán akkor döntöttem el, hogy én környezetvédelmi szakértő akarok lenni. Abban az időszakban ismertem meg DongWoon-t is. Milyen boldog voltam vele két évig és aztán kevesebb, mint huszonnégy óra alatt összetört bennem egy szálat. Ez a szál volt a bátorságom. Azóta kevésbé vagyok közvetlen azokkal akik tényleg tetszenek, de Ren más. Ha akarnék se tudnék távolságtartó lenni vele szemben, mert ő mindent megtesz azért, hogy mosolyt húzzon ki az emberekből. 
Kisebb könnycseppek hullottak le az arcomról. Valóban ennyire tetszene ez a srác? Alig ismerem, de megmutattam neki azt az oldalam amit talán még a lányok sem ismernek.
-Mi a baj? - guggolt le elém a srác - Vagy inkább ki?
-Minden. - feleltem
-Na gyere ide. - felült mellém és magához húzott.
Ölelésétől a hideg rázott, amitől kiscicaként bújtam a védelmet nyújtó karjaiba. Megnyugtató volt és tudtam, hogy ha nem teszek valamit elfogja tőlem szakítani DongWoon. Höh, miért jutott nekem ez a sors? Jelen pillanatokban Ren és Egérke a legfontosabb nekem, ha velük történne valami akkor... á, bele se merek gondolni mit csinálnék.
Mikor alábbhagyott a sírásom, szipogva váltam el Ren mellkasától. Mély levegőket véve próbáltam leállítani az addig szakadozott légzésem.
-Jobban vagy? - nézett rám aggódva.
-Ühüm. - bólogattam
-Nem lesz semmi baj, oké?? Ha bántani akar az a barom én megvédelek. Nem tudom még, hogy de megvédelek.
-Köszönöm. - öleltem át a nyakát.
-Rám mindig számíthatsz, bármiben segítek neked. - suttogta a fülembe.
-Akkor most abban segíts, hogy elfelejtsem azt az idiótát. - töröltem le a száraz könnyeket.
-Örömmel. - gonosz vigyorra húzódott a szája ami nem kicsit megrémített. Kezdek félni tőle.
Egyszeri pillanatban olyan szinten csikizni kezdte az oldalam, hogy hirtelen nem kaptam levegőt. Ennek következménye az lett, hogy én kerültem alulra, ő pedig ráült a csípőmre és úgy folytatta a hadműveletét. Hangos kacagás vette körül a házat, ami tőlem származott. Mikor már végleg nem bírtam eltoltam kezeit.
-Sikerült? - ült fel, ha eddig nem volt nehéz akkor most igen.
-Mi? - a végére már teljesen elfelejtettem, hogy miről beszéltünk az elmúlt percekben.
-Jó~ Akkor most már nézhetünk filmet?
Hevesen bólogattam és felültem. Csöppet kellemetlen volt a helyzet mivel még mindig kínos helyen ült. Lenéztem, majd vissza rá, hogy levegye mi a helyzet. Mikor leesett neki mi van csak egy ,,Jaaa"-t hangoztatott el és visszament a dvd lejátszóhoz. Berakta a kiválasztott címet és visszapattant mellém. Csendben és nyugalomban néztük a romantikus filmet, amitől kicsit elálmosodtam és Ren vállára döntöttem a fejem, majd az övét az enyémre. Így néztük a két és fél órás filmet amiből csak kettőt láttunk mivel mindketten bealudtunk.
Egy kórház folyosóján álltam, körülöttem nővérek és orvosok járkáltak. Szemben velem egy üvegablak és azon keresztül egy srác feküdt az unalmas, fehér huzatos ágyban. Közelebb mentem és a szemeim elé Ren összetört teste tárult. Arca lila és kék foltos, lába gipszben és kezein vágás nyomok. Szívem összeszorult a mozdulatlan test láttán, a sírás környékezett és végül utat engedtem sós könnyeimnek. Nem bírtam magammal ezért bementem oda és leültem az ágy melletti székre. Közelebbről még jobban látszottak a nyílt sebek kezén, ismét szabad utat nyertek a könnyeim. Ráborulva a fiú mellkasára adtam ki magamból az összes stresszt és szomorúságot.
Hirtelen újra a nappaliban találtam magam. Annyira megijedtem, hogy felébresztette a még alvó fiút.
-Miért sírsz? - törölt le egy könnycseppet a szemem sarkából. Nem akartam elmondani, hogy mit álmodtam, de úgy éreztem, hogy ez valamely szinten meg fog nyugtatni.
-Nem kell aggódnod. Nem fog velem ilyen történni. Megígérem. - ölelt szorosan magához.
-Olyan rossz volt téged ott látni. - szipogtam
-Shh. Nyugodj meg. - gyengéden simogatta a hátam, nagyon jól esett a törődése és csak remélni tudom, hogy még sokáig élvezhetem. - Most pedig csinálok neked egy koreai édességet. Nagyon finom és jó vigasztaló süti. Jó lesz?
-Igen, de én is veled megyek. - álltam fel én is.
-Hú. Rendben.
Így hát a nyomában voltam minden lépésénél. A tűzhelynél, a szekrényeknél, az asztalnál.
-Ez kezd egy kicsit idegesítő lenni. - állt meg hirtelen, neki is mentem a hátának. -Javíthatatlan vagy. - csóválta a fejét.
-Bocs, hogy nem akarom, hogy kórházba kerülj. - álltam meg előtte karba tett kézzel.
-De nem fogok.
-Ígérd meg! - mondtam hangosan
-Már megígértem. - ekkor a kisujjamat feltartottam, ránézett és sóhajtott egy nagyot. Végül beadta a derekát és keresztbe fontuk a kisujjainkat. -Ígérem, hogy nem kerülök kórházba.
-Jó. - könnyebbültem meg.
-Ha ennyi kellett, akkor már az elején megcsináltam volna. Tudod milyen idegesítő, ha valaki állandóan a nyomodban van?
-Tudom. Egérke mindig követ engem. - ültem le az egyik székre
-Tényleg! Hol van Behemót? - húzta össze a szemöldökét.
Felment az emeletre amíg a sütőben sült a sütemény és egy szép dán doggal sétált le.
-Ő itt Behemót. Köszönj szépen. - a kutya közelebb jött, két lábra állt - mondanom sem kell husz centivel biztos magasabb volt, mint én - kinyújtotta egyik tappancsát és úgymond kezet ráztunk.
-Ügyes kislány. - veregette meg oldalát.
Nem telt sok időbe, elkészült az annyira várt süti. Kivettünk két tányért, villát és kimentünk a hátsókertbe. Szintén olyan sok színben pompázott, mint elől. Alacsony, fehér kerítés választotta el a virágokat a fűtől. A kert közepén egy fehér kerti bútorcsoport volt látható. Ez tartalmazott hat széket, egy nagy, négyzet alakú asztalt, egy hintaágyat és egy napernyőt. Mi lehuppantunk a hintaágyra, amíg Behemót kiszaladgálta magát a hatalmas udvaron.
-Nagyon finom. - csámcsogtam az első falatnál.
-Én mondtam. - mosolygott Ren.
Ahogy megettük a tányér tartalmát beszélgettünk még egy kicsit, majd telefonszámot cseréltünk. Mondván, hogy máskor is eljöhetnék és hozhatnám magammal Egérkét is. Fél 6 fele hazaindultam Ren kíséretében. A kapunkban elbúcsúztunk és onnan elváltak útjaink. Minden esti teendőmet letudtam és hamar az ágyban kötöttem ki. Lefárasztott ez a mai nap, ez nem kétség. Este a délutáni álmon járt az agyam. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nehogy még csak hasonló se történjen vele, mert megszakadna a szívem.

9.foszlány

Ezen a héten lesz a bizonyítványosztás és nagyon izgulok, hogy mi lesz. A srácok sincsenek másképp ezzel. DongWoon azóta, minden este hívogatott és találkozókat kért tőlem. De hülye lennék elfogadni, amúgy is... Akkor megfogattam, hogy ha esetleg vissza akarna könyörögni hozzám, nem fogok a karjaiba ugrani. Kiszerettem belőle és úgymond ,,új életet" kezdtem. NÉLKÜLE. Minden sokkal könnyebb lett és most nem lennék fősulin, a diplomaosztóm előtt. Ezt viszont megköszönöm neki, mert most nem lennék az AKI vagyok.
Holnap tizenegyre oda kell érni a suliba, apuék tegnap érkeztek meg. Minden elő van készítve, a hivatalos öltözetet is megkaptuk a napokban. A mostoha anyám holnap kisminkel, én pedig a hajamat csinálom meg. Aznap este nyugtalanul aludtam, azóta nehezen tudok elaludni amióta megjelent DongWoon. Fenekestől felforgatta az életem, mit ne mondjak.
Másnap reggel mostoha anyám - Annabell - meg is jegyezte, hogy karikás a szemem. Nem is aludtam valami sokat. Q.Q A hajamat én csináltam meg amíg ő is elkészült, majd elkezdett kisminkelni. Nem tudom, hogy mennyi alapozót kent rám, de ahogy éreztem nem keveset. Az illő öltözéket is felvettem és útra készen álltam, persze ez Annabellre nem volt jellemző. Még egy kis parfüm, még egy kis hajlakk, stb... Végül öt perc késéssel értünk oda. Az ünneplés már nagyban folyt, szerencse, hogy az igazgató nem vett észre, másképp nekem annyi lett volna. Halkan beültem a csajok mellé, míg apuék valahol hátul foglaltak helyet.
-Azt hittem már sosem érsz ide. - szidott le halkan Yui
-Bocsi. Tudod, hogy milyen a mostoha anyám. - magyarázkodtam.
-Na jó. Most már maradjunk csöndben.
Így is volt amíg el nem kezdték osztani a diplomákat. Egyre idegesebb lettem, nem beszélve arról amikor a mi osztályunk következett. Nem figyeltem, hogy ki megy fel vagy le, amikor az előttem ülő hátrafordult nagyon megörültem.
-Ne légy ideges. Majd délután elviszlek fagyizni. - szólalt meg édes hangján Ren.
-Attól még kiugorhat a szívem. - idegességemben tördelni kezdtem a kezem, amit egyszer csak a srác ölelte körbe sajátjával.
Ha eddig nem vert gyorsan a szívem akkor most már igen.
-Bízz bennem.
-Benned bízom. De magamban nem. - mondtam ki halkan.
Ekkor megszólalt az igazgató:
-Lilia Lewis.
Akkora nagy kő esett le a szívemről, hogy csak vigyorogni tudtam. Ren sem tett másképp, én kimásztam a helyemről és nagy léptekkel haladtam az emelvény felé. Átadta nekem a kis könyvet, amiben a jegyei voltak és boldogan lépdeltem le onnan. Legszívesebben sikítani tudtam volna izgalmamban, de majd ez otthon elintézem.
Utánunk még két osztály volt, azt az időt csöndben végigültük és már nagyon várta mindenki, hogy mikor lesz már vége. Azt hiszem ma mindenki nagy bulit csap, csak én nem mivel apuék mennek Los Angelesbe egy üzleti vacsorára. Sajnos a munka nálam fontosabb és ezért nem is egyeztek ki anyával és estünk távol egymástól apuval. De hát ez van, ilyen az élet, ezt kell szeretni. Az ünnepség végén minden diák felszabadultan ordítozott. Apuék még a végét sem várták meg, már indultak is. Elköszöntem tőlük az iskola előtt és szomorúan fordultam meg, amikor szembetaláltam magam egy sráccal. A szó szoros értelmében nekimentem és seggre ültem.
-Jól vagy? - guggolt le elém Ren. Szóval te voltál, te sunyi. -Máskor nézz a szemed elé.
-Hogy nézzek a szemem elé, amikor nem látom a szemem? Na ezt magyarázd meg.
-Hagyj ezzel. - legyintett - Faterodék már el is mentek?
-Ühüm. Los Angelesbe kellett menniük egy üzleti vacsorára.
-Az üzlet fontosabb, mint a lányuk??
-Mindig is az volt.
-Akkor, ha jól sejtem - már pedig jól sejtem - egyedül leszel otthon. - húzta fel egyik szemöldökét, miközben elmosolyodott.
-Mit akarsz ezzel? - néztem rá kérdőn
-Semmi rosszat. - nevetett fel. - Csak mivel én is egyedül leszek gondoltam átjöhetnél hozzánk filmet nézni.
-Mmmm... oké. De te, hogy-hogy egyedül leszel?
-A szüleim elutaztak pár napja, a nővérem meg a barátjánál van. De megígérték, hogy utána csinálunk egy kisebb bulit.
-Az jó. Hányra menjek?
-Mi lenne, ha egyből hozzánk jönnél?
-Akkor hazakísérsz. Még adnom kell Egérkének enni és inni.
-Nem fogsz nálunk aludni. Amúgy kényelmes a föld? - kérdezte
-Őszintén szólva meglepően puha. - feleltem egy nem éppen normális választ.
-De ugye azért felállsz? - nézett rám úgy, mint egy idegenre
-Akkor segíts. Mert szoknyában nem éppen jó gondolat a földről felállni. - nyújtotta neki a kezem
-Jogos érv. - húzott fel.
Pontosan bemérve az arca előtt pár centivel álltam meg. Már majdnem sikerült. (°_°) Csak egy kicsi kellett volna hozzá és KISS. De neeeem~
Éreztem ahogy kissé elpirulok, amin Ren mosolygott és elengedett, viszont a kezemet nem. Most meg mi lelte? He? T.T De nem rinyálok. Inkább kiélvezem az élet adta lehetőséget. ^_^
Beértünk a folyosóra, megbeszéltük, hogy kint megvárjuk egymást és elindultunk a saját termünk felé. Még pár percig szót váltottunk az osztályfőnökünkkel, jó nyarat kívántunk egymásnak és mindenki ment a saját dolgára. A csajokkal egyeztettünk, hogy minden héten legalább kétszer felhívjuk a másikat és találkozunk. Ahogy kiértünk a lányok szétszéledtek és eltűntek a látókörömből. Pár perc várakozás után megláttam a barna srácot az ajtón kifele jövet.
-Bocsi, ha sokat vártál. A tanár túl sokat beszél. - támaszkodott meg a térdein ahogy megállt előttem.
-Semmi gond. Indulhatunk?? - mosolyogtam rá
-Igen. - viszonozta a mosolyt
Így hát elindultunk hozzám. Nem beszéltünk sokat az úton csak néha, ahogy hazaértünk vettem ki Egérkének tápot, és öntöttem a tálkájába vizet is. Mindent alaposan bezártam és folytattuk az utunkat Ren háza felé.

8.foszlány

Hajnali két óra körül már nagyon kevesen maradtak. Ren kikísért minket a kapuig és búcsú puszit is kaptam tőle. Megköszöntem, hogy kiállt mellettem és lassan baktattunk haza. A srácok nem ittak túl sokat így remélni tudtam, hogy nem ütik el őket. Bevágtam magam mögött az ajtót, bezárkóztam és a szobámba vettem az irányt. Azt tudtam, hogy most sok pihenésre lesz szükségem, mert ha DongWoon azt mondja, hogy vissza akar szerezni akkor nem lesznek nyugodt napjaim. (˘-˘) Már csak pár nap van a fősuliból és még most van a végső hajrá. A diplomaosztó ünnepség is hamar elérkezik és kevés időt fogok itthon tölteni. Az biztos, hogy még mindig van mit tanulni. A fősuli után, egyetem és utána egy csodás munkahely, amit környezetvédőként fogok elfoglalni.
A délelőttöt az ágyban töltöttem. Minden életkedvem elvette az exem és ez végképp elég ok volt. Ha ő nincs minden másképp alakult volna. Mos nem környezetvédelmet tanulnék, nem tudnám mi az, hogy barát és gyűlölet. Sok dolgot tanultam tőle, jó és rossz értelemben, csak remélni tudom, hogy mindent visszakap majd az élettől. Ha attól még sem, akkor tőlem meg fogja.
Tizenegy fele a telefonom csörgése hozott vissza az élők közé. A kijelzőn Sindy képe és neve volt megjelenve. Hogy tudott ez ilyen korán hívni, más buli után meg délután 1-ig alszik.
-Jó reggelt. Hogy vagy? - szólt bele
-Neked is jó reggelt. Hát... az este után le vagyok törve, mint a bili füle. Még mindig az ágyat nyomom.
-Mi az, hogy az ágyat nyomod?? Ne hagyd már, hogy az a senkiházi elrontsa a kedved!! - mondta olyan hangosan, hogy a dobhártyám bele szakadt.
-Halkabban, légyszíves. Még nem szoktam hozzá a hangos beszédhez.
-Nem érdekel!! - rivallt rám - Összeszedem a csajokat és elmegyünk hozzád. Pá.
Meg se várta, hogy elköszönjek, de már le is tette. Hát igen, ez a tipikus Sindy. Nem tudtam mennyi idejükbe fog telni amíg ideérnek, ezért elkezdtem összeszedelőcködni. Adtam ételt és italt egérkének, majd egy frissítő zuhany után, köntösben étkeztem meg. Olyan jó fél óra múlva a telefonhívás után csengettek, de legnagyobb meglepetésemre Ren is meglátogatott. Ami úgy néz ki, hogy a lányok magukkal rángatták. A fiú elvörösödött amikor rám nézett és csak akkor kapcsolt az agyam, hogy egy szál köntösben állok előttük. Mit sem törődve rájuk csaptam az ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam, magamra kaptam valami normális ruhát. Elégedetten bámultam magam a tükörben és visszasétáltam az ajtóhoz.
-Legalább azért mentél el, hogy felöltözz. - grimaszolt Sandra, amire én is egy érdekes pofát vághattam, mert Ren nagyon mosolygott.
-Helyezzétek magatokat kényelembe. Kértek valamit inni?
-Nekem egy pohár innivaló jól esne. A lányok nem hagyták, hogy megigyam a reggeli energiaitalom. Szóval, ha elaludnék vagy dőlnék el akkor ne lepődjetek meg. - mondta egy szuszra a kutyámat dédelgető srác.
-Nem is értem, hogy miért jöttek ők is. Semmi bajom. - durcáztam.
-Te mondtad, hogy ki vagy DongWoon miatt... Szótlanságodból az szűröm le, hogy tényleg így van. - okoskodott Sindy barátnőm.
-Mi lenne a világgal, ha te nem lennél Sindy?? - csóválta a fejét Yui
-Minden könnyebb lenne. - válaszolt Cassandra, amire mindenki kisebb nevetésben tört ki.
-Tessék Ren. - nyújtottam felé a narancslével teli poharat. És persze, hogy pont úgy fogta meg, hogy hozzáérjen a kezemhez. Zavaromban kirántottam a kezem az övé alól, szerencsémre szóljon, hogy nem borult ki az üdítő. Kicsit el is pirultam, helyet foglaltam a szemben lévő kanapén és eszmecserét fojtattunk. Ami többnyire a kapcsolatom volt DongWoonnal. Észrevettem, hogy Ren nem repes attól, hogy ez a téma így próbáltam elterelni a beszélgetést.
-Mit szólnátok, ha kimennénk egy kicsit?? Jó idő van és csinálok egy kis harapnivalót, meg beszélgetünk. Hm? - csaptam össze a tenyerem.
-Ez jól hangzik. Menjünk! - indult meg Ren. Mosolyogva kivezettem őket a konyhából nyíló kertbe, ahol Yui és Ren segítségével összetoltuk a két fehér asztalt és a székeket is elhelyeztük. Visszamentem a konyhába és csináltam pár szendvicset, a hűtőből kivettem egy két és fél literes colás üveget és azt is ráhelyeztem a tálcára. Magamhoz vettem néhány poharat, sajnos egy tálcára nem fért rá minden, így először csak egyet vittem ki.
-Segítsek kihozni? - húzta mosolyra a száját, kék térdnadrágos barátom.
-Megköszönném.
Tétovázás nélkül bement és én meg utána, hogy bezárjam, majd mögötte az ajtót. Addig a lányok békésen beszélgettek, Sandra a hintaágyon, Yui és Sindy pedig egye-egy széken ült. Amíg magamhoz fogtam pár szívószálat az üdítőkhöz, jégkrémet és kis tálakat, kanalakat, addig Ren félmosollyal méregetett. Bevallom zavarban voltam, de jól is esett, hogy felfigyel rám. Főleg, mert nekem nagyon tetszik. Höh... Mintha meg lehetne mérni, hogy mennyire lehet szeretni valakit. Egy pillanatra ránézte és rámosolyogtam. Örülnék neki, ha összejönnénk, de az elmondása szerint még nem áll készen egy újabb barátnőre. Hát ez van. Majd csak lesz valami, de jelen pillanatokban az utolsó napokra kapcsolok rá.
A mai nap sokat bolondoztunk, iszogattunk, kajáltunk, nevetgéltünk és beszélgettünk. Jó volt kicsit a csajokkal és Rennel lenni. Megnyílt felénk, sokat mesélt a családjáról, hobbijairól és még egyéb dologról. Hogy hova járt iskolába, stb... Összegezve nagyon jó napunk volt, ez egy életre belerögződött az elmémbe és legfőképp a szívembe. (⌒_⌒ )

7.foszlány

Azt hittem, hogy ott helyben összeesek. Már másfél éve, hogy nem láttam ezt a semmire kellő balfácánt és most újra belép az életembe. Nem én ezt nem akarom. Túlságosan gyűlölöm és megvetem őt azóta a nap óta. 2012 telén történt velem a legeslegrosszabb dolog eddig. Soha nem fogom tudni, mert nagyon nagy lyukat ütött a szívembe. Ha az nem következett volna be gondtalan életet élhettem volna, de hála DongWoonnak ez nem sikerült. November tizedike körül lehetett, amikor még ő és én egy pár voltunk. Sétáltunk hazafelé a buszmegállóból, a házunknál elbúcsúztunk és hazament. Olyan fél óra múlva eszembe jutott, hogy nálam maradt a telefonja és visszaakartam neki adni. Még este elindultam amikor az út felénél sms-e érkezett. Gondoltam biztos ő írt a tesója telójáról, hogy vigyem vissza és válaszolni akartam neki. Hát nagyot tévedtem, mivel egy lány írt neki. Méghozzá elég furcsán kifejezve, gondolom értitek. Engem mindennek elhordott és DongWoonnak azt írta, hogy folytatják amit tegnap abbahagytak. Akkor már barátomék házához értem és úgy csináltam, mintha nem is olvastam volna el az üzenetet csupán csak a küldőt. Amikor ezt konkrétan kimondtam hirtelen falfehér lett az arca. Szóval mégis van egy kis barátnője mellettem. Higgadt maradtam, mert nem az a könnyen lobbanó vagyok, hanem a ,,Csendben elintézek minden gondot" típus. Másnap randira mentünk, hazafele jövet mondtam, hogy én még bemegyek egy kisboltba - persze ez nem így volt - hanem megvártam amíg elérek egy hosszú sövényhez és ott megvárom amíg kikerülök a látóköréből. Nagyon sokáig követtem és végül egy eldugott sikátorban állt meg. Ott egy nagyon kurvásan öltözött lány már várt rá. Az volt aki írta az üzenetet. Már majdnem felfalták egymást amikor a türelmem is elfogyott. Megmondtam a magamét DongWoonnak és annak a csajnak is. Aztán azt mondta, hogy soha nem volt belém szerelmes és csak kellék voltam neki. Az azutáni napokban magam alatt voltam, a lányok nem tudtak felvidítani akárhogy is próbálták. Majd jó fél év kellett annak, hogy nagyjából elfelejtsem őt. Azóta átkozom azt a novemberi napot.

-Lilia.-hangjából hallatszott a meglepettség és a döbbenet.
-DongWoon.- én csak lenézően pillantottan rá, ami észrevételeim szerint nem nagyon tettszett neki.
-Rég találkoztunk.
-Igen.
-Lilia! Gyere, igyunk még!-jött oda hozzánk Yui és amikor meglátta DongWoont azt hittem, hogy összeesik.-Te meg mit keresel itt?
-Ren meghívott.-felelte ridegen, Ren felé biccentve és a srác is csatlakozott hozzánk.
-Na mizu van gyerekek?- karolta át a vállam
-Találkoztam az exemmel.-bújtam jobban az ölelésébe
-DongWoonnal jártál...?- szemei kikerekedtek, szája tátva maradt.
-Ha lehet annak mondani, hiszen kihasznált és jobb volt neki egy ringyó.-tudtam, hogy ezzel feltörök magamban egy sebet, de megkockáztattam.
-Azóta mindent megbántam. Észhez tértem és rájöttem, hogy nagy tévedés volt veled szakítani. Szeretnélek visszakapni.
-Na azt lesheted. Soha a büdös életben nem fogok visszamenni hozzád, de még megbocsátani se fogok.
Hát ez teljesen hülyének néz. Bolond, seggfej állat. Hogy tud ennyire büszke lenni??
-Csak azért, mert egyszer félreléptem nem tudnál megbocsátani. Esküszöm, hogy mindent megteszek azért, hogy visszanyerjem a bizalmad.
-Egyrészt, bizalmam már akkor elcseszted amikor láttam azt az üzenetet. Amúgy meg rólam már lekéstél mivel nekem már tetszik valaki. Másrészt meg gondolkozz el azon, hogy az nekem milyen rosszul esett amikor amellett a ribanc mellett maradtál. Én szívből szerettelek DongWoon... de te nem törődtél ezzel és pimasz módon tönkre vágtad a kapcsolatunkat. Azt ajánlom, hogy menj haza, ülj le az egyik fotelba és nagyon mélyen gondolkozz el ezen.
Megfordultam és tovább akartam szórakozni, de ő abban a pillanatban visszarántott és ajkaimra tapadt. Bármennyire is próbáltam eltolni magamtól, nem nagyon ment. Segítségemre Ren és a haverjai jöttek.
-Engedd el haver!-rivallt rá mérgesen az engem pártoló Ren.
-Miért? Talán jelent neked valamit?-az exem szemei szikrákat szórtak Ren felszólítására.
-És ha igen? Akkor se lenne semmi közöd hozzá. Tűnj el az életéből örökre és ha nem akarod elveszíteni a legjobb barátaid akkor ezt megfogadod. Ezt nem ő akarja, hanem én. Ne menj soha többet a közelébe!
Megszeppenve álltam Ren mellett. Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen szavakat vág hozzá DonWoonhoz. Viszont felemelő érzés volt hallani, hogy mindent megtesz azért, hogy nekem jó legyen. Elkezdtem tisztelni őt. Tényleg nagyon tetszik ez a srác és ez csak még inkább fokozta bennem ezt az érzést.
-Elgondolkozok ezen.-mintha meg se hallotta volna amit Ren mondott neki - De ezt még nem hagyom ennyiben.
Dühösen pillantást vetett még az engem karoló srácra és királyi módra távozott. Megkönnyebbültem, hogy nincs a közelembe, de mégsem voltam annyira felszabadult a buli további részében. Ahányszor látott, Ren mindig biztató mosolyt küldött felém ami többé-kevésbé felvidított.

6.foszlány

Másnap ahogy megmondta a nővérem jöttek és összepakoltak. Boldog és szomorú is voltam egyszerre. Boldog azért, mert végre kilépnek az életemből, szomorú azért, mert apu is kezd megfeledkezni rólam. Az lehet, hogy elég idős vagyok ahhoz, hogy egyedül éljek, de attól még egyedül érzem, majd magam. (・へ・) Fél tízkor már az utolsó csomagokat rakosgatták be a kocsiba amikor megjött Yui is. Ahogy ő jött, a tesómék úgy mentek. Sziasztooook!!!Ne is lássalak titeket!! Bye-bye!!^^ Most komolyan. Vissza ne merjetek jönni, mert nem lesz jó vége, higgyetek nekem. (>_<)~~ Hiába a reggeli zuhanyzásnak egyáltalán nem vagyok felfrissülve. Sőt fázok, pedig hét ágra süt a nap...Kicsi alapozót felvittem a szemem alá és tussal vékonyan kihúztam és kék szemhéjfestékkel kiegészítettem. Ahogy elnézegettem magam a tükörbe valami nem stimmelt. Akárhogy is forogtam, bámultam nem volt jó az összhang. Aztán beugrott...Ma kéne festeni a hajam, mert már eléggé kopott állapotban van. (p_q) Adtam enni és inni a kutyusomnak és alapos bezárkózás után elindultunk a butik felé. Nem volt sok kedvem menni, de csak nem mehetek szakadt farmerben és lógó pólóban. Tényleg!!! :D Á nem.... Yui nem engedné. :C Már nagyban nézelődtünk és próbálgattunk amikor találtam egy egész jó kis rucit. Testhez simuló, a mellrésze kéken csillog míg az az alatti rész fekete. A mérete is jó volt, már csak  egy cipellőt kell találnom és kész is vagyunk. Vagyis nem... még fodrászhoz kell mennem. :P Fél órát még a butikban válogattunk vagyis csak Yui én meg csak néztem a kezemben a ruhával és a kiválasztott cipővel. Már majdnem elaludtam amikor végre megtalálta a ruháját. Kifizettük és a fodrászüzlethez vezetett az utunk. Most kicsit kopott világoskék színe van, nem tudom még milyen lesz. Ez még egy jó egy órát elvett a napunkból, de nem bántam hiszen nagyon jól néztem ki a végén. (◎⌒ ⌒◎) Bal oldalt ilyen cián vagy nem is tudom milyen színű jobb oldalt meg fekete.

Hát ilyen lett. Nem hétköznapi, de bulira tökéletes. ＼(-o-)／ Amúgy én sem vagyok hétköznapi. Csak úgy mondom, hogy aki esetleg nem vette volna észre az most tudja. Bár a dán dog, a színes haj és egyéb dolgok után nem hiszem, hogy nem lehet észrevenni. A vásárlóközpontban eltöltöttöt órák után hazafele vettük az irányt. Este nyolc körül megérkeztek a srácok, Sindyvel és Yuival még szépítkeztünk egy kicsit. Síndy és én tíz perc alatt készen voltunk, de drága barátnőnk még annyira sem. El is felejtettem, hogy ha időre megyünk valahova akkor másfél órával előtte kell szólnunk neki, hogy kezdjen valamit magával. Így a buliba negyed órával később állítottunk be. Sajnos az ajtót nem találtuk mivel hűlt helye volt és a földön volt kiterülve. Hű, milyen házibuliba jöttünk mi?? O.O Nagy nehezen rávettük magunkat, hogy átlépjük az ajtót és sok-sok ember tárult elénk. De tényleg rengeteg, temérdek, billió. Na jó, az egy pöppet túlzás. Fejem cikázott jobbra-balra miközben kerestem a házigazdát. Hát ő talált meg engem. Vagyis minket.
-Sziasztok. Hogy vagytok??-ölelt meg minket - lányokat - a fiúkkal meg kezet fogott.
-Hogy lehet az, hogy még el se kezdődött a buli, de az ajtó már ott hever a földön??-mutatott a mellettünk lévő bordó színű, kis ablakos ajtóra.
-Az egyik haverom már ivott mielőtt idejött.-magyarázkodott tarkóját vakargatva
-Ááá.-szólaltunk meg egyszerre
-Gyertek igyatok valamit.-vezetett minket a bárpult felé ahol még jó néhány pasi italozgatott.-Srácok ők itt a haverjaim. Aron, JR, Baekho és Minhyun.
Mindenki bemutatkozott egymásnak és kezdetét vette a buli. Sokan felkértek táncolni és csoportosan is nyomtuk. A nagy ivászat közben felfedeztem egy ismerős arcot. Nem voltam biztos abban, hogy pontosan őt láttam volna-e ezért inkább nem is figyeltem rá. Sindy már jóval maga alatt volt, Yui Ren haverjával, Baekhoval táncikált én meg Rennel léptem a parkettre. Kezeimet a nyaka köré fontam, az övi pedig a derekam fogták közre. A zene ritmusára ringattuk magunkat amikor a vállamon éreztem valakinek a kezeit. A mozdulatra lassan hátrafordultam és pár másodpercig nem jutottam levegőhöz. Ezt nem hiszem le. Pont amikor már kihevertem és nem volt semmi gond újra megjelenik ez az elmebeteg. Miért kaptam ezt a sorsot?? T.T Ha nem lennének most itt az emberek behúznék neki egyet. Hogy lehet az, hogy ismét találkozom az exemmel, DongWoonnal?

5.foszlány

Jó pár óráig beszélgettünk, sétáltunk. (　＾∇＾)Nagyon jó hallgatóságnak és barátnak bizonyult ezekben az órákban. És ez a haj stílus iszonyat cukin állt neki.ヾ(☆▽☆) Á, ne gondolj már ilyenekre te lány! Bevallom megtetszett a srác és a mai nap még inkább úgy éreztem, hogy közelebb kerültem hozzá. Viszont az távol tartott tőle, hogy nemrég szakított a barátnőjével és nem akar még új kapcsolatot. Három óra körül egyre jobban kezdtem ideges lenni, mert az állatorvos ma fog jönni fél négyre. Nem szabad idegesnek tűnnöm, mert szegény kutyulim is az lesz. Felvettem az arcomra egy biztatónak nem mondható mosolyt és a kanapén simogattam és kényeztettem Egérkét. Na jó én egyedül meg fogok őrülni. Muszáj valamelyik lányt áthívnom, mert én belepusztulok az idegességbe. Cassandrat tárcsáztam először, de csak a hangpostája jelzett, akkor már csak Yui és Sindy maradt. Yui-t hívtam először, mázlimra barátnőm megmentett és átsietett hozzám. Tizenöt perc múlva már csengettek, eszeveszett iramban trappoltam az ajtóhoz és mielőtt barátnőm egy sziát is kinyögött volna behúztam.
-Lilia, nyugi van! Semmi baja nem lesz a kutyádnak. Nem érez majd csak egy kis csípést és ennyi.-ült le a dán dogom mellé
-Biztos?? De, ha nagyon fog fájni neki vagy történik valami komplikáció??-haraptam ideg tépve a számba
-Te vagy túl komplikált.-húzta el a száját amire kérdőn néztem rá
-Tuti, hogy nem élem túl, ha valami baja lesz.-járkáltam el-vissza az üvegasztal előtt
-Higgadj már le!!!-vágott arcon a farmernadrágos és pánt nélküli felsős barátnőm. Ez kellett nekem.
-Köszönöm.-ragadtam meg a vállát.
-Nem kell megköszönnöd, szívesen tettem.-vette le kezemet a vállairól.
Ismét csöngettek és ekkor már biztos voltam benne, hogy az orvos lesz az és nem tévedtem. Yui engedte be és vezette el a nappaliig. Nem akartam végignézni, de nem volt szívem ott hagyni hűn szeretett kutyusomat ilyenkor. Inkább szenvedtem végig az oltást, de a büszkeségem nagyobb volt. Na meg a szeretet és a hűség. A nappalin keresztül kimentünk a kertbe és ott a doktor munkához látott. Én csak hintaágyon lóbáltam a lábam és várakoztam. Nem mondhatom, hogy teljes nyugalommal, mert a bennem élő énem majd kitört és legszívesebben kiszaladt volna a világból. Már a tű puszta gondolatától is rosszul vagyok. T.T Amikor anyu varrta nekem az elszakadt nadrágom a bátyám elcsórt egy tűt és azzal kezdett el piszkálni. Az egyik pillanatban úgy belém szúrta, hogy vérzett, majd el is fertőződött. Azóta irtózok a tűtől és miden éles tárgytól. Úgy húsz perc után eltávozott a doki is és már nyugodtabb voltam. Kint maradtunk a kertben és dédelgettem drága kutyusomat és beszélgettünk Yuival.
-Ugye nem is volt olyan vészes? Kibírod te az ilyet.-veregette meg gyengéden a vállam
-Hát végül is. Át lehetett vészelni. Csak azt nem tudom, hogy holnap este, hogy fogom majd tudni itt hagyni.-sóhajtottam
-Mert hova mész??-kérdezte barátnőm
-Ren bulit szervez és mondta, hogy én elmehetnék és a barátaimat is hozhatom. 
-Akkor, szólnunk kell a csajoknak nehogy egyedül legyünk.
-Bizony.-helyeseltem mosolyogva
-Akkor fogjunk is hozzá. Holnap elmegyünk vásárolni a butikba valami friss ruciért, kiegészítőért és stb, stb...
-Jó csak ne beszélj már annyit. Komolyan már fáj a fejem.-nevettem
A szobámba vonultunk és gyorsan tárcsáztuk a két lányt. Mivel a fiúkkal is elég jó kapcsolatot ápoltunk gondoltam felhívhatnánk őket is. Végül Sindy, Jaehyun és Zelo igent mondtak. Cassandra nem tud jönni, mert a nagyijáék utaztak el, Thomasnak és Zacknek meg egyszerűen nem volt kedvük. Este hat körül Yui távozott és én összetákoltam egy finom kis lasagnet. Nagyon elfáradtam és úgy gondoltam, hogy a fürdést majd reggelre meghagyom. Amilyen gyorsan belevetődtem az ágyamba Egérkével olyan gyorsan is aludtam el.

4.foszlány

A hét közepe fele kezdtem elveszíteni a hitem az esetben, hogy nem sokára hétvége. Ráadásnak pedig még az is, hogy Egérkét oltani fogják és tiszta ideg vagyok. ( ´ー｀)y-~~ Szerintem a hétvégére én agybeteg leszek. Komolyan, az eszemet elvesztem vagy agyvérzést kapok, most jut eszembe a nővéremék is most vasárnap fognak hazajönni. Hát ilyen nincs, mindjárt bőgök. :"(

Péntek délután hazafele menet valaki hívott a telefonomon, ránéztem és a nővérem volt az.

-Szia húgi! Találtunk egy házat Miamiban és úgy gondoltuk elég idős vagy már ahhoz, hogy egyedül élj. Fatert is felhívtuk és rábólintott, de azért ha gondolod hívd fel te is. A lényeg az, hogy holnap hazautazunk, összepakolunk és vasárnapra már visszajövünk a házba. A többit, majd elmeséljük, ha ott vagyunk. Csáó.-meg se várta, hogy beleszóljak.

Ez már a bunkóság határa, a drága bátyánkkal egy levesbe valók mindketten. Sóhajtva és szemöldök húzva raktam vissza a fekete BTS táskámba a telót. Amikor a parkon keresztül mentem át meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Ahogy hátrafordultam egy barna hajú srácok láttam meg utánam szaladni, de a hangja mégis máséhoz emlékeztetett.

-Végre utolértelek.-támaszkodott a térdeire lihegve, aztán beugrott

-Mit szeretnél Ren??-hajoltam le hozzá mosolyogva

-Csak arra lennék kíváncsi, hogy eljönnél-e holnap este nálunk? Bulit tartok és jó lenne, ha te is eljönnél. Ha van kedved elhívhatod a barátaidat is.-húzta ki magát

-Szívesen elmegyek.(◕ᴥ◕)

-Ennek örülök, akkor holnap este fél 9-re legyél itt.-adott át egy cetlit amire a címük volt írva és visszafele kezdett el kullogni

-Várj, nincs kedved kutyát sétáltatni később???-fogtam meg a karját, hogy visszatartsam

-Örülnék neki.-mosolygott aranyosan.-Hány óra körül és hol találkozzunk??

-Háromnegyedóra múlva itt. 

-Megegyeztünk. Akkor később találkozunk.

Én elindultam az ellenkező irányba és eggyel beugrottam Egérkének venni valami finomságot. Otthon azonnal felkutattam valami csinos, de kényelmes holmit. Egy gyors zuhany előtt megtetettem és megitattam Egérkét. Még volt harminckét percem, ezalatt az idő alatt elfalatoztam egy kistányér uborkasalátát és sült krumplit. Mire észbe kaptam már indulhattam is, felhelyeztem a kutyusomra a pórázt, bezárkóztam és indultam is a találkára. Az út alatt nagyon vártam, hogy ott legyünk már.

Jesszus miket beszélek, ezt azonnal be kell fejeznem. Amint a parkot elkerítő kis fakerítéshez értünk megláttam Rent, ahogy ő is pont most ér ide, csak ő az ellenkező irányból. Intettem neki, de szerintem anélkül is észrevett volna. x3

Megvártam egy közeli padnál és ahogy odaért bemutattam neki Egérkét és ő nekem Vadászt. Jó ez nagyon furcsa egy jelenségnek bizonyult. Ahogy leültünk beszélgetni a két kutyusunk elkezdett ismerkedni egymással.

-Eddig még nem harapták meg egymást. Ez jó jel.-nézett le a lábánál szaglászó kutyákra

-Igen. De az még jobb lenne, ha Egérke nem ülne rá a lábamra. ╥﹏╥ -kicsit megmozgattam a lábam és arrébb is ült.

-El tudom képzelni. Hát amikor rád tehénkedik a nem tudom hány kilós testével és te nem tudsz szabadulni.-paskolta meg Vadász oldalát

-Na akkor úgy érzem magam, mint egy palacsinta.-Ren egyetértésként bólintott -De meg kell birkóznom vele, hiszen más már nem tartózkodik majd a házban.

-Ezt, hogy érted??-nézett rám azzal a csillogó barna szemeivel

-A nővérem és a bátyám elköltöznek Miamiba, apuék meg máshol laknak. Szóval egyedül leszek Egérkével.-mintha a kutyám megérezte volna az űrt bennem felugrott mellém és fejét az ölembe helyezte én meg megsimogattam.

-Nem egy kellemes érzés lehet.

-Tényleg nem az, de még az is ott van a pakliban, hogy a két idősebb tesóm le se tojt. Szóval nem érdekli őket, hogy nekem mi a jó. Egyedül anyu és az öcsém volt aki valaha megértett.

-Együtt érzek veled, csak engem a nővérem felkarolt a szüleim meg..áá, inkább ne is beszéljünk róla.-intett egyet a levegőbe

-Most kb. olyan kedvünk van, mint az idő. Kicsit borús, de utána sugárzó lesz minden.-néztem a dolog pozitív oldalát miközben az ég felé emeltem a fejem egy nagy mosoly keretében

-Igaz, hogy csak pár napja ismerlek, de szerintem ez egy örökre tartó barátság kezdete.-mosolygott rám a kék kapucnis és farmernadrágos srác.

(Bocsi, nem találtam barna hajjal. T.T)

3.foszlány

Reggel haskorgásra ébredtem, de ez nem a kutyámé volt hanem az enyém. Oké, tisztázzunk valamit. Nálam első a kutya, utána én. Oké?? (ノºДº)ノ Jó, bocsi, reggel van. Gomene. És látod, ezt is elfelejtettem mondani. Tudtam, hogy valamit nem mondtam még el az elején, de csak most jutott eszembe. Még tizen párévesen tanulgatni kezdtem a japán nyelvet és nem itt hanem külföldön. Anyuval elmentünk Tokyoba és Hokkaidora és Seulba is. Nem gondoltam, hogy ennyire meg fog tetszeni a hely, de gondolkoztam rajta később, hogy itt vállalok munkát..  Na most már nem érzem a hiányt.  (・_・ヾ  Jesszus még csak ennyi az idő. Szokásom, hogy felkelek hamarabb, de, hogy fél 5-kor?!? Gratulálok Lilia, ismét elfogsz aludni az órán, nem volt elég Mr.Graham ordibálása, de most az igazgatóiba megyek. Mindenesetre csináltam egy kis szendvicset és ittam egy kevéske turmixot, majd elmentem Egérkével futni egy kicsit. Olyan háromnegyed 7 körül visszaértünk, adtam a kutyimnak vizet és kutyakaját. Kiválasztottam a szekrényemből mit veszek, majd fel és elindultam a fürdőbe, lezuhiztam, felöltöztem, megmostam a fogam, a hajam is rendbe szedtem. Reggeli rutin dolgok. Mire ezekkel készen voltam már indulhattam is a suliba.

Ismét egyunalmas nap elé néztem volna, ha Thomas és Zelo nem boldogítanak minden egyes órán és szünetben. Mit vétettem én ellenük???  (°~°)ノ Nem értem.

Ahogy az utolsó óránknak vége volt nem akartam egyből haza menni, inkább kimentem egy kicsit a sulihoz közeli szökőkúthoz ami körül gyönyörű virágokat ültetett el a park kertésze. Gondoltam elhívom a srácokat hülyülni oda, nem akartam csak úgy egyedül szemlélni azt a fenséges környezetet. （＾ｖ＾） Táskástól együtt elindultunk nagy keményen az utcán, mondhatni tiszta gettósok voltunk. Na jó, azért azok nem. Amikor megláttam egy utcai bódést amint japán cuccokat árul kísértésbe estem. És milyen véletlen, hogy az árus pont az volt akivel Hokkaidoban találkozta. Pontosan az a férfi volt akitől anno egy macis telefontokot vettem. Nem bírtam megállni, hogy szóba ne elegyedjek vele. Kiderült, hogy nem felejtett el. - Mondjuk ki felejtene el egy vállig érő kék hajú lányt. - Az akkor még fiatal férfi még egyedül élt a nővérével és ahogy most megtudtam egy éve házasodott meg egy európai hölggyel. Sokáig beszélgettünk és már a srácok oda-oda szólogattak, hogy mi lesz már. Türelmetlen egy bagázs, mondhatni. De a legkitartóbb kis csapat. (⌒▽⌒)☆ Nem is sokára elbúcsúztam az árustól és kértem, hogy adja át az üdvözletem a párjának. Sosem tudni, hogy mikor találkozunk újra vagy hogy egyáltalán találkozunk-e. Visszaérve a srácokhoz lehuppantam Sindy és Zack közé akik épp báj cseverésztek.

-Már a randit tárgyaljátok??-fogtam az ölembe a kis szatyrot aminek a tartalmában volt egy Hello Kitty-s sütemény, egy macis telefonmatrica és egy lollipop. (*´・ｖ・)

-Komolyan te beszélsz?? Amikor tegnap te flörtöltél az új sráccal.-szólt vissza Zack

-Az más.-vágtam sértődött képet ami abból állt, hogy csücsörítettem és alig tartottam nyitva a szemem.

-Ne csücsöríts.-fogta a tenyerébe a szám Zack

-Ne már ez fáj.-mondtam, de alig érthető volt. Köszi Zack, csókoltatlak.

-Hé Lilia az nem Wonnie haverja??-mutatott a parkba belépő srácra. Hirtelen nem tudtam hova tenni, de utána beugrott, hogy az Jun-hyung. Még amikor Dong Wonnal jártam sokszor elmentünk hozzá és a barátnőjéhez nyaralni vagy egyéb programokat csinálni.

-Lilia!!!-kiáltott hangosan régi barátom

-Yonggun!!-intettem neki, hogy jöjjön ide. Wonnieval ellentétben vele jóban maradtam a szakításunk után.

-Rég nem láttalak. Wáo, de jól nézel ki.-járt körül Joker, majd szorosan megölelt.

-Köszönöm. Jó téged látni. Hogy vagy??-toltam el magamtól, hogy én is szemügyre vehessem

-Jól. Főleg, hogy most újra találkozunk. Nagyon hiányoztál ezalatt a pár év alatt. Nem is tudom, hogy tudott DongiPongi ennyire megalázni.

-Inkább ne is beszéljünk róla. Szeretném elfelejteni az a borzalmas időszakot.-húztam el a szám, mert rögtön eszembe jutott mennyi rossz dolog történt velem akkor.

-Bocsánat.-hajolt meg mélyen.- Nem gondoltam, hogy ennyire szíven üt ez az emlék.

-Semmi gond nem tudhattad. Amúgy hadd mutassam be a barátaimat.-és sorjában mindenkit apró jellemzéssel összeismertettem őket.

-Jesszus, mennem kell, mert a főnököm leharapja a fejem. Tudod, most egy itteni plázának az egyik boltjában dolgozom eladóként. A Look What Shoes-ban. Nézzetek majd be.-búcsúként két puszit nyomott az arcomra majd gyors léptekkel és egy rövid intéssel el is viharzott.

-Szimpi pasi. Miért nem vele jártál?? Talán még most is boldogítana.-olvadozott Sandra

-Hallod, egyél meg egy csupor mézet és fogd rá Tigrisre. Ááá, inkább nem is mondok semmit.-intettem le. ヽ(；▽；)ノ Még egy fél óráig elcseverésztünk ott majd mindenki indult hazafele. Miután a házba betettem a lábam Egérke egyből letámadott és össze-vissza nyalta az arcomat.

-Szállj le rólam te rossz fiú.-kacagtam felszabadultan. A szobámba mentem ledobtam a táskám és megnéztem, hogy van-e vize neki. Nem volt így engedtem a másfél literes tányérjába amit félig benyakalt.

-Van huzatod tudod??-beszéltem hozzá

Készítettem magamnak egy kis Gyrost és azt befalatoztam a japán árustól vett Hello Kitty-s sütikével. Nem unatkoztam ma az biztos. Bár, mikor unatkozom??? Ahogy befejeztem a vacsorát el indultam fürdeni. Kellemes érzés volt a habos fürdővízben megmártózni. Szerintem egy fél órát igen benne lehettem, de utána erőt vettem magamon és kimásztam a kádból és felöltöztem. Megmostam a fogam és visszairamodtam a szobámba ahol bekapcsoltam a laptopot. Háromnegyed 10-kor úgy döntöttem, hogy most már ideje lesz kikapcsolni a gépet és aludni végre.

2.foszlány

2014 május vége felé járunk, már és nem sokára másodikos leszek a fősulin. A januári vizsgák nagyon jól sikerültek, szóval nagyon boldog vagyok. (^o^) A többieknek is nagyon jól ment ezért úgy döntöttünk, hogy megünnepeljük és csapunk egy nagy bulit nálunk, mivel a tesómék elutaztak 2 hónapra és Egérkével miénk a ház. Hogy tisztázzuk, Egérke az én dán dogom, furcsa név egy hatalmas kutyának, de nekem nagyon megtetszett. (⌒_⌒;)Pont az utolsó óránknak lett vége amikor csörögni kezdett a telefonom. Egy ismeretlen szám hívott. Ahogy beleszólt az ismeretlen személy rögtön felismertem a hangját. Ki ne ismerné fel a saját öccsét?? Szólt, hogy új száma van, mert a régi telefonja tönkrement amikor beleejtette egy patakba. Csak is ő lehet ilyen szerencsétlen. (￣▽￣)ノ Na, ott tartottam, hogy indultunk haza. Mivel nem rég költöztünk be a lakásba amit apu finanszírozott, új volt a környezet számomra és nem szoktam meg, hogy mi hol van így amikor mentem be a szobámba ismét bevertem a lábujjam a küszöbbe. (┳◇┳) Komolyan már lehorzsoltam róla a bőrréteget. Amíg masszíroztam a lábam bekapcsoltam a laptopom és beléptem Facebookra. Megint rengeteg értesítés és üzenet fogadott, amit nem is csodálok, mert van két csoport amit én hoztam létre és a barátoknak is sokat köszönhetek. ヾ(＾∇＾) Közben elindítottam egy mixet Youtbe-on és ritmusra lóbáltam a fejem. Délután még kimentem a kertbe és a két fa közé felfüggesztett függőágyra feküdtem és pihentem. Estére csináltam egy nagy adag brossóit és uborkasalátát. Gondolom azt hiszitek, hogy magányos vagyok a házban egyedül. Igazából nem, mert van elfoglaltságom. Adódik alkalom amikor áthívom a csajokat, vagy eltakarítok a házban, elviszem sétálni Egérkét vagy játszok vele a kertben. (TωT)

Másnap reggel a fülemben a heccettel, dúdolászva sétáltam a pár utcányira lévő sulihoz. A bejártnál eltettem a cuki tokos telefonom és a hozzá tartozó fülhallgatót. Pont amikor becipzároztam egy hangot hallottam meg nem is olyan messze tőlem.

-Hé Lewis, már megint azt az idióta zenéidet hallgatod??-láttam meg a szemközti oldalból Jaehyunt

-Neked is jó reggelt és már ezredjére elmondtam, hogy nem idióta az a stílusú zene amit kedvelek.-olyan gonosz tud néha lenni ζ(˘^˘)η

-Biztos. Mi az első óránk??-ugrott fel a járdára

-Környezetvédelmi jog.-ヽ(；▽；)ノ

-Jesszus. Amúgy, mit csinálsz ma délután??

-Nem tudom. Szerintem elviszem Egérkét sétáltatni.- ヾ(＠⌒ー⌒＠)ノ

-Szegény kutyának ezt a nevet adtad. Még a nagyim is jobb nevet ad a kutyának.-kötöszködött

-De az én kutyám és nagyon szereti ezt a nevet. Amúgy meg minek kérdezted, hogy mit csinálok??-tettem derékra a kezem

-Csak úgy.-tettette az ártatlant, de közben láttam az arcán a pírt （＾ｖ＾）

-Na jó én megyek. Nem akarok elkésni.-kék hajamat drámaian elkezdte fújni a szél amire Jae csak kómásan sóhajtott egyet.

A teremben ott gyülekeztek a kis osztályunk többi tagjai is. A fiúk a padok tetején vagy épp annak támaszkodva helyezkedtek el. A lányok a székeken vagy a srácok mellett állva nevetgéltek a pletykáikon.

-Jó reggelt. Miről dumáltok?-ugrottam oda a lányok bagázsához

-Jó reggelt. Az új srácról. A srácok jól ismerik, mert beszéltek vele. Először azt hittem, hogy lány.-számolt be érdekes reggelükről Cassandra

-Mondjuk én gondoltam, hogy fiú.-kortyolt bele az üveges teájába Yui

-Mert te is olyan származású vagy.-húzta el a száját Sandra

-Üljetek le gyerekek. Vége a trecs partinak.-lépett be a terembe a tanárunk, Mr.Franklin

Mi szófogadóan helyet foglaltunk és elkezdtük az órát. Átismételtük a múltórai anyagot azután kérdésekkel halmozott el minket a fogalmakról. Nem egy könnyű tantárgy, de meglehet érteni könnyen. A következő órára sietve - ami vízgazdálkodás - igyekeztem fel az emeletre. A lépcsőfordulónál nekiütköztem valakinek. Nem láttam az illetőt csak akkor amikor felnéztem a földről.

-Nézd el az ügyetlenségemet. Új vagyok és még nem szoktam meg a helyet.-hajolgatott előttem a szőkés, vagy inkább már fehéres hajú srác. Gondolom róluk beszéltek a lányok. -Ren vagyok.-nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen

-Nagyon örülök. Én Lilia és természetes, hogy nem szoktad még meg. Mindenkinek furcsa az első napja, főleg azoknak akik év közben kerültek ide. Bocs, hogy ilyen sokat beszélek. Gondolom neked is órád van. Nem is tartalak fel.-ahogy felálltam összeszedtem a leejtett könyveket és nekiiramodtam, de ő megfogta a kezem és finoman visszahúzott

-Nem kell sietned. Én ráérek.- mosolya valami elképesztő volt

-O-Oké.-dadogtam, amire ő felnevetett

-Furcsa egy lány vagy. Meglehet, hogy a személyiséged miatt, de az is lehet, hogy a hajszíned végett.

-Igen, sokszor hallottam efféle megjegyzéseket. Persze, rossz értelemeben.-ez időalatt a kezem mindvégig fogta

-Én jó értelemben mondom.- e mondata után lenézett a kezünkre és elpirult

-Á, Lilia. Végre megtaláltalak, már mindenhol....Bocsi, megszakítottam valamit??-lépett fel a lépcsőn Sindy

-Nem, dehogy. Csak megismertem egy új barátot.-néztem féloldalról Renre, aki barátságosan elmosolyodott

-Értem.-ebben a pillanatban szólalt meg a jelzőcsengő -Ó, pedig én is megakartalak ismerni.

-Majd máskor bepótoljuk. Most pedig, ha megbocsátotok.-ezzel a mondattal el is húzta a csíkot lefelé a lépcsőn

-Elhívott randira??-Sindy tekintetéből most semleges érzéseket véltem felfedezni

-Te hülye vagy, na menjünk.-húztam magam után az emeletre megkergült barátnőm

A terembe beérve Sindy elkiáltotta magát.

-Lilia bepasizott!!!-hangoztatta, ezután gyorsan elsuhant mellőlem, nehogy leüssem

Pedig megtettem volna. Q.Q

-És kit fogott magának??-kérdezte a terem másik végéből Thomas

-Az új srácot.

-Ne.-szólt egyszerre Yui és Sandra

-De.-fojtatta tovább Sindy

-Nem.-vetettem véget a beszélgetésnek, ha ez annak mondható.-Csak ismerkedtünk. Amúgy meg nem tartozok magyarázattal.

Nem is sokára elkezdődött az óra. Az utolsó anyagnál jártunk és az nem éppen volt könnyű. Majdnem elaludtam amikor végre valahára kicsöngettek. Az osztály tagjai olyan lendülettel álltak fel és pakoltak össze, hogy öröm volt nézni. Ezek után már nem volt óránk, csak holnap délután kell majd bejönnünk. Otthon megetettem Egérkét, átöltöztem utcai szerelésbe, megkerestem a kutyapórázt, rátettem Egérkére és elindultunk a sétánkra. Az emberek nagy része még nem szokta meg az ilyen nagy kutyák látványát, de nem is csodálom hisz itt a lábtörlő méretű kutyákat szeretik jobban. Egy kiadós futás után vettünk az egyik fabódés emberkétől egy palack vizet. Először ittam belőle egy keveset én a többit megitattam a kutyusommal. Majd a parkba sétáltunk és egy nagy tölgyfa alatti padra ültünk le. Nagyon meleg volt, folyamatosan töröltem le az izzadságcseppeket a homlokomról a nagy dogom pedig megállás nélkül lihegett. Jó nekik, hogy nem annyira hat rájuk a meleg. Délután négy óra körül esőre készült az idő igy hamarabb hazaindultunk. Szerencsétlenségünkre elkapott az eső, kéntelenek voltunk futni. A pláza mellett ránk dudált egy autó amiben Ren ült egy fiatal lánnyal.

-Szálljatok be, elviszünk!-húzta le az ablakot

Én csak bólintottam és Egérkével beültünk a hátsóülésre.

-Köszi, hogy fuvaroztok. Bár hamarabb is jöhettetek volna.-kuncogtam.-Amúgy nem gond, hogy ő is beült??-pillantottam a szundikáló kutyulimra. Nagyon kifáradhatott.

-Dehogy is. Az én kutyám is ebben furikázom, ugyanez a fajta, mint neked. Jól gondolom, hogy a tied fiú?-nézett rám a visszapillantóból a barna hajú és szemű, koreai származású leányzó.

-Igen. Egérkének hivják.-simogattam meg a buksiját amire felszuszogott

-Nem lepődnek meg amikor meglátják magát a kutyát??-fordult hátra Ren

-De, nagyon is.-bólogattam

-Amúgy hol is laksz??-parkolt le egy kisbolt előtt a fiatal lány

-Wolken Street 26.-feleltem

-Oké, csak előbb beugrok még a boltba, mert vinni akarok még haza egy kis rágcsát.

Miután a koreai lány bement a boltba szóba elegyedtünk.

-Köszi, hogy elvisztek. Már rég eláztunk volna, ha nem jöttök.-dőltem hátra az ülésen

-Belefért. Amúgy is, te olyan kedves voltál velem a suliban és szimpatikus is vagy nekem. Szóval nem volt kérdés, hogy elvisz a nővérem ilyen kis zivatar közepette.

-Ő a nővéred??-lepődtem meg

-Igen. Talán azt hitted, hogy a barátnőm-kacagott

-Hát, igen.-vallottam be elpirulva

-A barátnőmmel pár hete szakitottam. Most egy jó ideig nem akarok barátnőt, inkább barátkozok olyan emberekkel, mint te.

-Sajnálom. Nem lehetett az életed egyik legboldogabb percei.-éreztem vele együtt hiszen nekem rosszabb volt a szakitás, de majd ezt máskor.

Láttuk, hogy jön Ren nővére igy befejeztük az eszmecserét. Elvitt a házunkhoz minket, de már amikor elindultak akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem köszönetet mondani. Majd holnap elintéztem. Ahogy ránéztem a konyhai órára fél ötöt mutatott. Meglocsoltam még kint a virágokat és kikapáltam a gazokat. Fél hat körül elmentem fürdeni és utána megkönnyebbülten bújtam bele az illatos pizsamámba. Megnéztem még az esti filmet és utána nyugodtan aludtam el.