Holnap tizenegyre oda kell érni a suliba, apuék tegnap érkeztek meg. Minden elő van készítve, a hivatalos öltözetet is megkaptuk a napokban. A mostoha anyám holnap kisminkel, én pedig a hajamat csinálom meg. Aznap este nyugtalanul aludtam, azóta nehezen tudok elaludni amióta megjelent DongWoon. Fenekestől felforgatta az életem, mit ne mondjak.
Másnap reggel mostoha anyám - Annabell - meg is jegyezte, hogy karikás a szemem. Nem is aludtam valami sokat. Q.Q A hajamat én csináltam meg amíg ő is elkészült, majd elkezdett kisminkelni. Nem tudom, hogy mennyi alapozót kent rám, de ahogy éreztem nem keveset. Az illő öltözéket is felvettem és útra készen álltam, persze ez Annabellre nem volt jellemző. Még egy kis parfüm, még egy kis hajlakk, stb... Végül öt perc késéssel értünk oda. Az ünneplés már nagyban folyt, szerencse, hogy az igazgató nem vett észre, másképp nekem annyi lett volna. Halkan beültem a csajok mellé, míg apuék valahol hátul foglaltak helyet.
-Azt hittem már sosem érsz ide. - szidott le halkan Yui
-Bocsi. Tudod, hogy milyen a mostoha anyám. - magyarázkodtam.
-Na jó. Most már maradjunk csöndben.
Így is volt amíg el nem kezdték osztani a diplomákat. Egyre idegesebb lettem, nem beszélve arról amikor a mi osztályunk következett. Nem figyeltem, hogy ki megy fel vagy le, amikor az előttem ülő hátrafordult nagyon megörültem.
-Ne légy ideges. Majd délután elviszlek fagyizni. - szólalt meg édes hangján Ren.-Attól még kiugorhat a szívem. - idegességemben tördelni kezdtem a kezem, amit egyszer csak a srác ölelte körbe sajátjával.
Ha eddig nem vert gyorsan a szívem akkor most már igen.
-Bízz bennem.
-Benned bízom. De magamban nem. - mondtam ki halkan.
Ekkor megszólalt az igazgató:
-Lilia Lewis.
Akkora nagy kő esett le a szívemről, hogy csak vigyorogni tudtam. Ren sem tett másképp, én kimásztam a helyemről és nagy léptekkel haladtam az emelvény felé. Átadta nekem a kis könyvet, amiben a jegyei voltak és boldogan lépdeltem le onnan. Legszívesebben sikítani tudtam volna izgalmamban, de majd ez otthon elintézem.
Utánunk még két osztály volt, azt az időt csöndben végigültük és már nagyon várta mindenki, hogy mikor lesz már vége. Azt hiszem ma mindenki nagy bulit csap, csak én nem mivel apuék mennek Los Angelesbe egy üzleti vacsorára. Sajnos a munka nálam fontosabb és ezért nem is egyeztek ki anyával és estünk távol egymástól apuval. De hát ez van, ilyen az élet, ezt kell szeretni. Az ünnepség végén minden diák felszabadultan ordítozott. Apuék még a végét sem várták meg, már indultak is. Elköszöntem tőlük az iskola előtt és szomorúan fordultam meg, amikor szembetaláltam magam egy sráccal. A szó szoros értelmében nekimentem és seggre ültem.
-Jól vagy? - guggolt le elém Ren. Szóval te voltál, te sunyi. -Máskor nézz a szemed elé.
-Hogy nézzek a szemem elé, amikor nem látom a szemem? Na ezt magyarázd meg.
-Hagyj ezzel. - legyintett - Faterodék már el is mentek?
-Ühüm. Los Angelesbe kellett menniük egy üzleti vacsorára.
-Az üzlet fontosabb, mint a lányuk??
-Mindig is az volt.
-Akkor, ha jól sejtem - már pedig jól sejtem - egyedül leszel otthon. - húzta fel egyik szemöldökét, miközben elmosolyodott.
-Mit akarsz ezzel? - néztem rá kérdőn
-Semmi rosszat. - nevetett fel. - Csak mivel én is egyedül leszek gondoltam átjöhetnél hozzánk filmet nézni.
-Mmmm... oké. De te, hogy-hogy egyedül leszel?
-A szüleim elutaztak pár napja, a nővérem meg a barátjánál van. De megígérték, hogy utána csinálunk egy kisebb bulit.
-Az jó. Hányra menjek?
-Mi lenne, ha egyből hozzánk jönnél?
-Akkor hazakísérsz. Még adnom kell Egérkének enni és inni.
-Nem fogsz nálunk aludni. Amúgy kényelmes a föld? - kérdezte
-Őszintén szólva meglepően puha. - feleltem egy nem éppen normális választ.
-De ugye azért felállsz? - nézett rám úgy, mint egy idegenre
-Akkor segíts. Mert szoknyában nem éppen jó gondolat a földről felállni. - nyújtotta neki a kezem
-Jogos érv. - húzott fel.
Pontosan bemérve az arca előtt pár centivel álltam meg. Már majdnem sikerült. (°_°) Csak egy kicsi kellett volna hozzá és KISS. De neeeem~
Éreztem ahogy kissé elpirulok, amin Ren mosolygott és elengedett, viszont a kezemet nem. Most meg mi lelte? He? T.T De nem rinyálok. Inkább kiélvezem az élet adta lehetőséget. ^_^Beértünk a folyosóra, megbeszéltük, hogy kint megvárjuk egymást és elindultunk a saját termünk felé. Még pár percig szót váltottunk az osztályfőnökünkkel, jó nyarat kívántunk egymásnak és mindenki ment a saját dolgára. A csajokkal egyeztettünk, hogy minden héten legalább kétszer felhívjuk a másikat és találkozunk. Ahogy kiértünk a lányok szétszéledtek és eltűntek a látókörömből. Pár perc várakozás után megláttam a barna srácot az ajtón kifele jövet.
-Bocsi, ha sokat vártál. A tanár túl sokat beszél. - támaszkodott meg a térdein ahogy megállt előttem.
-Semmi gond. Indulhatunk?? - mosolyogtam rá
-Igen. - viszonozta a mosolyt
Így hát elindultunk hozzám. Nem beszéltünk sokat az úton csak néha, ahogy hazaértünk vettem ki Egérkének tápot, és öntöttem a tálkájába vizet is. Mindent alaposan bezártam és folytattuk az utunkat Ren háza felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése