14.foszlány

Sziasztok kedves olvasók!!!^^ Általában nem szoktam írni, de most igen. Először is köszönöm, hogy olvassátok a blogom. Tudom, hogy eddig nem voltak annyira izgalmas részek, de csak ezúttal fognak következni a robbanások. Ami lehet, hogy abba fog vezetni, hogy kinyírtok. Nem számít, ilyen kis apróságokkal nem foglalkozunk. xD Másodszor pedig a zene. Nem szoktam zenét ajánlani, hanem fent van a modul és ott vannak felsorakoztatva. Nos, most van egy szám amit ezzel a résszel képzeltem el. Amikor még nem létezett a blog, hanem még csak a fejemben élt ,,megálmodtam", hogy ez a dal ami tökéletes ehhez a részhez: Royz - Across World Ez a zene nem fog szerepelni a fentiek között. Remélem sikerült átadnom az érzelmeket és tetszeni fog. További szép napot!!! 

Fénysebességgel rohantunk a kórház felé, majd amikor a bejárthoz értünk lelassítottunk. Szipogva álltam meg az egyik folyosó előtt, amíg Cassandra megtudakolta, hogy melyik szobában van Ren. Körülnéztem és beleborzongtam. Az egész hely látványa rossz érzést kelt bennem. Kivert a hideg és lábaim remegni kezdtek, majd pár másodperc múlva Sandra jött és elrángatott a lifthez. A második emeletre vitt minket és annak is a legvégén álltunk meg, ahol már megláttam NiNah-t és a barátját. NiNah könnyes szemekkel felállt és elém sétált, majd megölelt.

-Hol van? - ennyit tudtam csak kinyögni
Fejével a mellettünk lévő szobára bökött, majd odavezettem a tekintetem.
-Az orvos azt mondta amíg nem ér ide ne menjünk be.
-És ezt mégis, hogy gondolja? Már rég itt kéne, hogy legyen és vizsgálnia kéne. Ehelyett itt várunk tétlenül és csak nézzük. Ez így jól van? - akadtam ki
-Két nővér már ellátta őt és egy másik orvos ment be hozzá. Ő gipszelte be és egyéb dolog.
-Ennyire komoly? - döbbentem le
Azt hiszem jobb, ha most leülök és megnyugszom. Van egy olyan érzésem, hogy köze van DongWoonnak ehhez. Miért akar keresztbe tenni? Miért nem hagy már békén? Nem értem. Én már tényleg nem értek senkit, és semmit. A fejem szétrobban az idegességtől és szédülök. Próbálok mélyeket lélegezni, hogy megnyugodjak valamennyire, de nem megy. Ez a vég. Az én hibám. Ha nem hozom fel, hogy van barátom akkor nem lenne, most itt Ren.
Eközben az orvos is megérkezett és türelmet kért tőlünk, amíg ő is felméri a terepet. Én türelmes vagyok csak már kibaszottul ideges és le tudnék gyűrni egy szumós bajnokot. Most úgy őszintén, kinek van ilyenkor türelme? Szerintem senkinek. Mindenesetre ő pár perc múlva kifáradt és közölte velünk a tényeket.
-Nos, a fiatalembernek több csontja is eltört a jobb lábszárcsontnál, valamint a bal alkarjában. Több lila foltot szerzett és vágás nyomok találhatók a kezén és a hasfalán. Már a kolegám begipszelte a lábát és a kezét és ellátta a sebeit. Mindent megteszünk, hogy felépüljön a beteg. Most bemehetnek, de csak egyszerre egy ember. Viszont látásra.
Először NiNah ment, és miközben ő konzultált Ren élettelen testével én egyre kétségbeesettebb lettem. Nem akarom elhinni, hogy ilyen komoly baja. Mindenképp fel kell jelentenem DongWoon-t. Nem hagyhatom, hogy egy ekkora elmebeteg állat a környezetemben legyen. Még a végén engem is megtámadna. Miután kijött a sógornőm én is sorra kerültem. Félve léptem be az ajtón és amikor megláttam elkapott a sírógörcs. Rossz volt látni az alapból törékeny testét még jobban összetörve. Nem lehet kifejezni, milyen fájdalmas érzés volt így látni. Leültem az ágy mellé helyezett székre. Kezembe fogtam a jobb kezét amik tele voltak ragasztva sebtapasszal. Idáig bírtam sírás nélkül. Szép lassan könnyek gyülekeztek a szemem sarkában, majd egyenként legördültek, mint előttem a saját életem. Csak most jöttem rá, hogy mennyire szerencsétlen sors jutott nekem.

Az anyám meghalt idő előtt, a testvéreim rám se bagóznak, ugyanígy az apám. Az exem egy pszhihopata őrült aki megtámadta a barátomat. De még mindig nem annyira rossz, mint már embereknek... talán még ez vigasztal... valamennyire. Eszembe jutnak rossz és jó dolgok is. Amikor először találkoztunk, vagyis inkább ütköztünk. A bulija, amin megjelent az átkom, és minden együtt töltött idő. Fájdalmas erre visszagondolni, mert nem tudom, hogy ezek után mi lesz. Félek, hogy nem fog rendbe jönni Ren. Kivel fogom én együtt tölteni az unalmas nyári szünetet? Kit fogok én cukkolni a kis kori képével? Kivel fogok kutyát sétáltatni? És ezek a legapróbb gondok. Ami nagyon fontos, hogy kit fogok én szeretni? Kivel fogok én reggelente kelni és feküdni? Ki fog engem ölelgetni és csókokkal elborítani? Megannyi kérdés és érzelem vesz körül és fog el.
-Miért vagyok ilyen balfácán Ren? Hm...? Szeretsz engem, de én csak bajba sodorlak. Temérdek bajba... - beszéltem neki
-Kisasszony. Kérem fáradjon ki, mert vége a látogatásnak. - jött be az egyik nővér
-Máris megyek. - sóhajtottam, majd visszanéztem szerelmemre -Holnap megint eljövök. Szeretlek. - pusziltam homlokon és kimentem a kórteremből.
NiNah-ék hazafurikáztak, elköszöntem tőlük és megbeszéltük, hogy holnap 11 körül eljönnek értem és elmegyünk együtt Renhez.
Minden nap elmegyek Ren-t meglátogatni, van amikor egyedül és van amikor a lányok vagy NiNah elkísér. Yui szülinapját elnapoltuk és megvárjuk amíg jobban lesz Reni. Ez nagyon kedves gesztus volt tőle. Az ő kutyusát is meglátogatom és elviszem mindkét kutyust sétálni. Próbálom magam összeszedni, de nagyon nehezen megy. Még aznap elmentem a rendőrségre és kértem egy távol tartási végzést DongWoon miatt, ő nem nagyon örült ennek. Pedig igazán felfoghatná azzal a diónyi méretű agyával, hogy hagyjon békén. Olyan nehéz lenne ezt felfogni?