2.foszlány

2014 május vége felé járunk, már és nem sokára másodikos leszek a fősulin. A januári vizsgák nagyon jól sikerültek, szóval nagyon boldog vagyok. (^o^) A többieknek is nagyon jól ment ezért úgy döntöttünk, hogy megünnepeljük és csapunk egy nagy bulit nálunk, mivel a tesómék elutaztak 2 hónapra és Egérkével miénk a ház. Hogy tisztázzuk, Egérke az én dán dogom, furcsa név egy hatalmas kutyának, de nekem nagyon megtetszett. (⌒_⌒;)Pont az utolsó óránknak lett vége amikor csörögni kezdett a telefonom. Egy ismeretlen szám hívott. Ahogy beleszólt az ismeretlen személy rögtön felismertem a hangját. Ki ne ismerné fel a saját öccsét?? Szólt, hogy új száma van, mert a régi telefonja tönkrement amikor beleejtette egy patakba. Csak is ő lehet ilyen szerencsétlen. (￣▽￣)ノ Na, ott tartottam, hogy indultunk haza. Mivel nem rég költöztünk be a lakásba amit apu finanszírozott, új volt a környezet számomra és nem szoktam meg, hogy mi hol van így amikor mentem be a szobámba ismét bevertem a lábujjam a küszöbbe. (┳◇┳) Komolyan már lehorzsoltam róla a bőrréteget. Amíg masszíroztam a lábam bekapcsoltam a laptopom és beléptem Facebookra. Megint rengeteg értesítés és üzenet fogadott, amit nem is csodálok, mert van két csoport amit én hoztam létre és a barátoknak is sokat köszönhetek. ヾ(＾∇＾) Közben elindítottam egy mixet Youtbe-on és ritmusra lóbáltam a fejem. Délután még kimentem a kertbe és a két fa közé felfüggesztett függőágyra feküdtem és pihentem. Estére csináltam egy nagy adag brossóit és uborkasalátát. Gondolom azt hiszitek, hogy magányos vagyok a házban egyedül. Igazából nem, mert van elfoglaltságom. Adódik alkalom amikor áthívom a csajokat, vagy eltakarítok a házban, elviszem sétálni Egérkét vagy játszok vele a kertben. (TωT)

Másnap reggel a fülemben a heccettel, dúdolászva sétáltam a pár utcányira lévő sulihoz. A bejártnál eltettem a cuki tokos telefonom és a hozzá tartozó fülhallgatót. Pont amikor becipzároztam egy hangot hallottam meg nem is olyan messze tőlem.

-Hé Lewis, már megint azt az idióta zenéidet hallgatod??-láttam meg a szemközti oldalból Jaehyunt

-Neked is jó reggelt és már ezredjére elmondtam, hogy nem idióta az a stílusú zene amit kedvelek.-olyan gonosz tud néha lenni ζ(˘^˘)η

-Biztos. Mi az első óránk??-ugrott fel a járdára

-Környezetvédelmi jog.-ヽ(；▽；)ノ

-Jesszus. Amúgy, mit csinálsz ma délután??

-Nem tudom. Szerintem elviszem Egérkét sétáltatni.- ヾ(＠⌒ー⌒＠)ノ

-Szegény kutyának ezt a nevet adtad. Még a nagyim is jobb nevet ad a kutyának.-kötöszködött

-De az én kutyám és nagyon szereti ezt a nevet. Amúgy meg minek kérdezted, hogy mit csinálok??-tettem derékra a kezem

-Csak úgy.-tettette az ártatlant, de közben láttam az arcán a pírt （＾ｖ＾）

-Na jó én megyek. Nem akarok elkésni.-kék hajamat drámaian elkezdte fújni a szél amire Jae csak kómásan sóhajtott egyet.

A teremben ott gyülekeztek a kis osztályunk többi tagjai is. A fiúk a padok tetején vagy épp annak támaszkodva helyezkedtek el. A lányok a székeken vagy a srácok mellett állva nevetgéltek a pletykáikon.

-Jó reggelt. Miről dumáltok?-ugrottam oda a lányok bagázsához

-Jó reggelt. Az új srácról. A srácok jól ismerik, mert beszéltek vele. Először azt hittem, hogy lány.-számolt be érdekes reggelükről Cassandra

-Mondjuk én gondoltam, hogy fiú.-kortyolt bele az üveges teájába Yui

-Mert te is olyan származású vagy.-húzta el a száját Sandra

-Üljetek le gyerekek. Vége a trecs partinak.-lépett be a terembe a tanárunk, Mr.Franklin

Mi szófogadóan helyet foglaltunk és elkezdtük az órát. Átismételtük a múltórai anyagot azután kérdésekkel halmozott el minket a fogalmakról. Nem egy könnyű tantárgy, de meglehet érteni könnyen. A következő órára sietve - ami vízgazdálkodás - igyekeztem fel az emeletre. A lépcsőfordulónál nekiütköztem valakinek. Nem láttam az illetőt csak akkor amikor felnéztem a földről.

-Nézd el az ügyetlenségemet. Új vagyok és még nem szoktam meg a helyet.-hajolgatott előttem a szőkés, vagy inkább már fehéres hajú srác. Gondolom róluk beszéltek a lányok. -Ren vagyok.-nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen

-Nagyon örülök. Én Lilia és természetes, hogy nem szoktad még meg. Mindenkinek furcsa az első napja, főleg azoknak akik év közben kerültek ide. Bocs, hogy ilyen sokat beszélek. Gondolom neked is órád van. Nem is tartalak fel.-ahogy felálltam összeszedtem a leejtett könyveket és nekiiramodtam, de ő megfogta a kezem és finoman visszahúzott

-Nem kell sietned. Én ráérek.- mosolya valami elképesztő volt

-O-Oké.-dadogtam, amire ő felnevetett

-Furcsa egy lány vagy. Meglehet, hogy a személyiséged miatt, de az is lehet, hogy a hajszíned végett.

-Igen, sokszor hallottam efféle megjegyzéseket. Persze, rossz értelemeben.-ez időalatt a kezem mindvégig fogta

-Én jó értelemben mondom.- e mondata után lenézett a kezünkre és elpirult

-Á, Lilia. Végre megtaláltalak, már mindenhol....Bocsi, megszakítottam valamit??-lépett fel a lépcsőn Sindy

-Nem, dehogy. Csak megismertem egy új barátot.-néztem féloldalról Renre, aki barátságosan elmosolyodott

-Értem.-ebben a pillanatban szólalt meg a jelzőcsengő -Ó, pedig én is megakartalak ismerni.

-Majd máskor bepótoljuk. Most pedig, ha megbocsátotok.-ezzel a mondattal el is húzta a csíkot lefelé a lépcsőn

-Elhívott randira??-Sindy tekintetéből most semleges érzéseket véltem felfedezni

-Te hülye vagy, na menjünk.-húztam magam után az emeletre megkergült barátnőm

A terembe beérve Sindy elkiáltotta magát.

-Lilia bepasizott!!!-hangoztatta, ezután gyorsan elsuhant mellőlem, nehogy leüssem

Pedig megtettem volna. Q.Q

-És kit fogott magának??-kérdezte a terem másik végéből Thomas

-Az új srácot.

-Ne.-szólt egyszerre Yui és Sandra

-De.-fojtatta tovább Sindy

-Nem.-vetettem véget a beszélgetésnek, ha ez annak mondható.-Csak ismerkedtünk. Amúgy meg nem tartozok magyarázattal.

Nem is sokára elkezdődött az óra. Az utolsó anyagnál jártunk és az nem éppen volt könnyű. Majdnem elaludtam amikor végre valahára kicsöngettek. Az osztály tagjai olyan lendülettel álltak fel és pakoltak össze, hogy öröm volt nézni. Ezek után már nem volt óránk, csak holnap délután kell majd bejönnünk. Otthon megetettem Egérkét, átöltöztem utcai szerelésbe, megkerestem a kutyapórázt, rátettem Egérkére és elindultunk a sétánkra. Az emberek nagy része még nem szokta meg az ilyen nagy kutyák látványát, de nem is csodálom hisz itt a lábtörlő méretű kutyákat szeretik jobban. Egy kiadós futás után vettünk az egyik fabódés emberkétől egy palack vizet. Először ittam belőle egy keveset én a többit megitattam a kutyusommal. Majd a parkba sétáltunk és egy nagy tölgyfa alatti padra ültünk le. Nagyon meleg volt, folyamatosan töröltem le az izzadságcseppeket a homlokomról a nagy dogom pedig megállás nélkül lihegett. Jó nekik, hogy nem annyira hat rájuk a meleg. Délután négy óra körül esőre készült az idő igy hamarabb hazaindultunk. Szerencsétlenségünkre elkapott az eső, kéntelenek voltunk futni. A pláza mellett ránk dudált egy autó amiben Ren ült egy fiatal lánnyal.

-Szálljatok be, elviszünk!-húzta le az ablakot

Én csak bólintottam és Egérkével beültünk a hátsóülésre.

-Köszi, hogy fuvaroztok. Bár hamarabb is jöhettetek volna.-kuncogtam.-Amúgy nem gond, hogy ő is beült??-pillantottam a szundikáló kutyulimra. Nagyon kifáradhatott.

-Dehogy is. Az én kutyám is ebben furikázom, ugyanez a fajta, mint neked. Jól gondolom, hogy a tied fiú?-nézett rám a visszapillantóból a barna hajú és szemű, koreai származású leányzó.

-Igen. Egérkének hivják.-simogattam meg a buksiját amire felszuszogott

-Nem lepődnek meg amikor meglátják magát a kutyát??-fordult hátra Ren

-De, nagyon is.-bólogattam

-Amúgy hol is laksz??-parkolt le egy kisbolt előtt a fiatal lány

-Wolken Street 26.-feleltem

-Oké, csak előbb beugrok még a boltba, mert vinni akarok még haza egy kis rágcsát.

Miután a koreai lány bement a boltba szóba elegyedtünk.

-Köszi, hogy elvisztek. Már rég eláztunk volna, ha nem jöttök.-dőltem hátra az ülésen

-Belefért. Amúgy is, te olyan kedves voltál velem a suliban és szimpatikus is vagy nekem. Szóval nem volt kérdés, hogy elvisz a nővérem ilyen kis zivatar közepette.

-Ő a nővéred??-lepődtem meg

-Igen. Talán azt hitted, hogy a barátnőm-kacagott

-Hát, igen.-vallottam be elpirulva

-A barátnőmmel pár hete szakitottam. Most egy jó ideig nem akarok barátnőt, inkább barátkozok olyan emberekkel, mint te.

-Sajnálom. Nem lehetett az életed egyik legboldogabb percei.-éreztem vele együtt hiszen nekem rosszabb volt a szakitás, de majd ezt máskor.

Láttuk, hogy jön Ren nővére igy befejeztük az eszmecserét. Elvitt a házunkhoz minket, de már amikor elindultak akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem köszönetet mondani. Majd holnap elintéztem. Ahogy ránéztem a konyhai órára fél ötöt mutatott. Meglocsoltam még kint a virágokat és kikapáltam a gazokat. Fél hat körül elmentem fürdeni és utána megkönnyebbülten bújtam bele az illatos pizsamámba. Megnéztem még az esti filmet és utána nyugodtan aludtam el.