12.foszlány

A hét további napjában sok programot szerveztünk. Elmentünk a helyi vidámparkba, kutyát sétáltattunk és volt amikor csak otthon élveztük egymás társaságát. Egy pénteki napon Renéknél töltöttük az időt. Épp a tv előtt majszoltuk a popcornt, amikor megszólalt a telefonom. Felnyitottam és ismét DongWoon nevét láttam meg a kijelzőn.
-Ki az? - kérdezte az engem karoló srác
-DongWoon. - sóhajtottam
-Mit akar? - hangján hallottam, hogy kicsit érges
-Megint találkozni és megbeszélni a dolgokat. - mondtam gúnyos hangon - Már annyira elegem van belőle, az üzeneteiből és az állandó hívogatásából.
-Miért nem mész el a rendőrségre? Ez már zaklatásnak minősül.
-Félek, hogy az eltiltás is kevés lenne neki. - eltettem a táskám legmélyebb zugába a telefonom és visszabújtam a szomorkás fiúhoz.
-Akkor is tenni kéne valamit. Ha ez így megy tovább belefogok őrülni.
-Valamit kitalálok... esküszöm. Nem akarom, hogy azzal teljen a nyaram, hogy idegeskedjek, mikor fogja rám törni az ajtó.
Mély levegővétel után egy apró puszit nyomtam barátom arcára, amit egy kis mosollyal díjazott.
Délután 3 körül újabb üzenet érkezett, de Ren most nem tartózkodott a szobájában, hanem a konyhában ügyeskedett. Ismét felnyitottam a telefonom zárát és elolvastam az üzenetet. Ugyanaz a sablon szöveg és az ígéretek.
,,Kérlek Lilia, ne tegyél úgy mintha nem érdekelne a kapcsolatunk. Megbántam, hogy olyan szörnyűségeket vágta a fejedhez. Vissza akarlak kapni... bármi áron. Beszéljük!"
Ha nem ismerné azt mondanám, hogy egy nagyon érzelgős ember.
Nem válaszoltam rá, mert felesleges. Felesleges volt egyáltalán megnéznem az összes üzenetét, mert mind üres szavak amiket ír. Tudom, hogy ugyanúgy elcseszné az egész kapcsolatunkat és megint megcsalna. Soha nem volt és nem is lesz jobb, mint Ren. Ő megbecsül, kifejezi felém az érzelmeit és feltétel nélkül szeret, amiket viszonozok is neki. Sokkal másabb, mint DongWoon.
Pár perc múlva finom palacsintával jött vissza szerelmem a szobájába. A tálcát lerakta elém, majd mellébújt és bebújt a vastag takaró alá. Hűvös nap ez a mai. Nem is értem, hogy miért ilyen idő van. A telefonomon hiába nézem meg az időjárást, nem ad ki semmit. Más alkalmazás tökéletesen működik rajta, de ez az egy nem. Ugyanez van a Renével is.
-Ez nagyon finomra sikeredett. - dicsértem a szakácsot
-Köszönöm. Holnap elmehetnénk valahová, ha jó idő lesz. - adta az ötletet
-Ha jó idő lesz. Mivel, hogy nem tudjuk milyen lesz az időjárás addig itthonra tervezzük a programot. Viszont nyílt egy új drogéria a közelben. Elmehetnénk oda és megnézhetnénk a választékot. Nem sokára itt van Yui szülinapja és ő az ilyenekért oda van. Mit szólsz?
-Akkor meg van a következő programunk. Most pedig együnk. - emelte fel az édességet
Hát igen. A pasik szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út. Ezért is fogok neki sütni egy egyszerű meggyes pitét, amit még anyu és mama tanított nekem. Biztosan ízleni fog neki. ^_^
Miután megettük a tizenkét darab palacsintát a mellettünk lévő szekrénysor egyik részére raktam, mivel egyikőnk sem akart lemenni. Ahogy letettem a szemeim ügyébe akadt egy kisfiú képe. Kézbe vettem és azt kezdtem el tanulmányozni, majd jobban megnézve rájöttem kit ábrázol.
-Egyelek meg. De kis aranyos képet vágtál. - fordultam meg

-Miről beszélsz? - felém fordult és kitágult szemekkel felpattant -Azt ne nézd meg!!
-Késő bánat.
Minden áron el akarta venni tőlem. Az egész szobát végigszaladtuk, de még akkor sem kapott el.
-Most miért ne nézze meg?? Olyan aranyos vagy rajta. Semmit nem változtál.
-Add csak ide. - egy óvatlan pillanatban kikapta a kezeim közül és eldugta. - Hogyan találtad meg?
-Ott volt a szemem előtt.
-Biztos a drága nővérem rakta oda. Ezért még kinyírom.
-Pedig tök cuki vagy rajta. - biggyesztettem le alsó ajkam
-Nem nagyon érdekel. Azt se tudom, hogy hol találta meg az a nőszemély, de még kérdőre vonom. Most pedig eltökítem.
-Ne merészeld. - kaptam el tőle, majd gyorsan leszaladtam és eldugtam a kabátom egyik titkos, belső zsebébe
Ren utánam jött, majd kérdőre vont:
-Hova raktad?
-El. Kell egy másolat belőle. - mosolyogtam elégedetten
-Most komolyan másolatot akarsz belőlem? Nem elég egy is?
-Nem. - vigyorogtam
-Úgy látom nem tehetek semmit ez ellen... Viszont. - tekintete semmit jót nem ígért.
Ekkor felkapott a vállára és felhurcolt és ledobott az ágyra. Senki nem nézné ki belőle, hogy ennyi erő van benne.
-Most megbüntetlek.
Egy jó adag nevetőroham jött rám az ezt követő percekben. Nem kicsit csikizett meg ez a srác. Pedig csak egy gyerekkori kép volt. Pár perc után, már levegőért kapkodva terültem el az ágyon.
-Miért... csinál... tad? - kérdeztem szakdozva
-Azért, hogy megtanuld, hogy nem vagyok cuki. - fújta fel az arcát
-Aha~~~ - nyújtottam el az a betűt.
-Mit mondtál?
-Semmit. - fordítottam el a fejem, hogy ne lássa a vigyorgásom.
Ezután mellém bújt és átölelt, majd a fülembe súgta:
-Szeretlek.
-Én is nagyon Szeretlek.
Fejem visszafordítottam felé és gyengéden csókot lehelt számra.