A hét közepe fele kezdtem elveszíteni a hitem az esetben, hogy nem sokára hétvége. Ráadásnak pedig még az is, hogy Egérkét oltani fogják és tiszta ideg vagyok. ( ´ー｀)y-~~ Szerintem a hétvégére én agybeteg leszek. Komolyan, az eszemet elvesztem vagy agyvérzést kapok, most jut eszembe a nővéremék is most vasárnap fognak hazajönni. Hát ilyen nincs, mindjárt bőgök. :"(
Péntek délután hazafele menet valaki hívott a telefonomon, ránéztem és a nővérem volt az.
-Szia húgi! Találtunk egy házat Miamiban és úgy gondoltuk elég idős vagy már ahhoz, hogy egyedül élj. Fatert is felhívtuk és rábólintott, de azért ha gondolod hívd fel te is. A lényeg az, hogy holnap hazautazunk, összepakolunk és vasárnapra már visszajövünk a házba. A többit, majd elmeséljük, ha ott vagyunk. Csáó.-meg se várta, hogy beleszóljak.
Ez már a bunkóság határa, a drága bátyánkkal egy levesbe valók mindketten. Sóhajtva és szemöldök húzva raktam vissza a fekete BTS táskámba a telót. Amikor a parkon keresztül mentem át meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Ahogy hátrafordultam egy barna hajú srácok láttam meg utánam szaladni, de a hangja mégis máséhoz emlékeztetett.
-Végre utolértelek.-támaszkodott a térdeire lihegve, aztán beugrott
-Mit szeretnél Ren??-hajoltam le hozzá mosolyogva
-Csak arra lennék kíváncsi, hogy eljönnél-e holnap este nálunk? Bulit tartok és jó lenne, ha te is eljönnél. Ha van kedved elhívhatod a barátaidat is.-húzta ki magát
-Szívesen elmegyek.(◕ᴥ◕)
-Ennek örülök, akkor holnap este fél 9-re legyél itt.-adott át egy cetlit amire a címük volt írva és visszafele kezdett el kullogni
-Várj, nincs kedved kutyát sétáltatni később???-fogtam meg a karját, hogy visszatartsam
-Örülnék neki.-mosolygott aranyosan.-Hány óra körül és hol találkozzunk??
-Háromnegyedóra múlva itt.
-Megegyeztünk. Akkor később találkozunk.
Én elindultam az ellenkező irányba és eggyel beugrottam Egérkének venni valami finomságot. Otthon azonnal felkutattam valami csinos, de kényelmes holmit. Egy gyors zuhany előtt megtetettem és megitattam Egérkét. Még volt harminckét percem, ezalatt az idő alatt elfalatoztam egy kistányér uborkasalátát és sült krumplit. Mire észbe kaptam már indulhattam is, felhelyeztem a kutyusomra a pórázt, bezárkóztam és indultam is a találkára. Az út alatt nagyon vártam, hogy ott legyünk már.
Jesszus miket beszélek, ezt azonnal be kell fejeznem. Amint a parkot elkerítő kis fakerítéshez értünk megláttam Rent, ahogy ő is pont most ér ide, csak ő az ellenkező irányból. Intettem neki, de szerintem anélkül is észrevett volna. x3
Megvártam egy közeli padnál és ahogy odaért bemutattam neki Egérkét és ő nekem Vadászt. Jó ez nagyon furcsa egy jelenségnek bizonyult. Ahogy leültünk beszélgetni a két kutyusunk elkezdett ismerkedni egymással.
-Eddig még nem harapták meg egymást. Ez jó jel.-nézett le a lábánál szaglászó kutyákra
-Igen. De az még jobb lenne, ha Egérke nem ülne rá a lábamra. ╥﹏╥ -kicsit megmozgattam a lábam és arrébb is ült.
-El tudom képzelni. Hát amikor rád tehénkedik a nem tudom hány kilós testével és te nem tudsz szabadulni.-paskolta meg Vadász oldalát
-Na akkor úgy érzem magam, mint egy palacsinta.-Ren egyetértésként bólintott -De meg kell birkóznom vele, hiszen más már nem tartózkodik majd a házban.
-Ezt, hogy érted??-nézett rám azzal a csillogó barna szemeivel
-A nővérem és a bátyám elköltöznek Miamiba, apuék meg máshol laknak. Szóval egyedül leszek Egérkével.-mintha a kutyám megérezte volna az űrt bennem felugrott mellém és fejét az ölembe helyezte én meg megsimogattam.
-Nem egy kellemes érzés lehet.
-Tényleg nem az, de még az is ott van a pakliban, hogy a két idősebb tesóm le se tojt. Szóval nem érdekli őket, hogy nekem mi a jó. Egyedül anyu és az öcsém volt aki valaha megértett.
-Együtt érzek veled, csak engem a nővérem felkarolt a szüleim meg..áá, inkább ne is beszéljünk róla.-intett egyet a levegőbe
-Most kb. olyan kedvünk van, mint az idő. Kicsit borús, de utána sugárzó lesz minden.-néztem a dolog pozitív oldalát miközben az ég felé emeltem a fejem egy nagy mosoly keretében
-Igaz, hogy csak pár napja ismerlek, de szerintem ez egy örökre tartó barátság kezdete.-mosolygott rám a kék kapucnis és farmernadrágos srác.
(Bocsi, nem találtam barna hajjal. T.T)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése