7.foszlány

Azt hittem, hogy ott helyben összeesek. Már másfél éve, hogy nem láttam ezt a semmire kellő balfácánt és most újra belép az életembe. Nem én ezt nem akarom. Túlságosan gyűlölöm és megvetem őt azóta a nap óta. 2012 telén történt velem a legeslegrosszabb dolog eddig. Soha nem fogom tudni, mert nagyon nagy lyukat ütött a szívembe. Ha az nem következett volna be gondtalan életet élhettem volna, de hála DongWoonnak ez nem sikerült. November tizedike körül lehetett, amikor még ő és én egy pár voltunk. Sétáltunk hazafelé a buszmegállóból, a házunknál elbúcsúztunk és hazament. Olyan fél óra múlva eszembe jutott, hogy nálam maradt a telefonja és visszaakartam neki adni. Még este elindultam amikor az út felénél sms-e érkezett. Gondoltam biztos ő írt a tesója telójáról, hogy vigyem vissza és válaszolni akartam neki. Hát nagyot tévedtem, mivel egy lány írt neki. Méghozzá elég furcsán kifejezve, gondolom értitek. Engem mindennek elhordott és DongWoonnak azt írta, hogy folytatják amit tegnap abbahagytak. Akkor már barátomék házához értem és úgy csináltam, mintha nem is olvastam volna el az üzenetet csupán csak a küldőt. Amikor ezt konkrétan kimondtam hirtelen falfehér lett az arca. Szóval mégis van egy kis barátnője mellettem. Higgadt maradtam, mert nem az a könnyen lobbanó vagyok, hanem a ,,Csendben elintézek minden gondot" típus. Másnap randira mentünk, hazafele jövet mondtam, hogy én még bemegyek egy kisboltba - persze ez nem így volt - hanem megvártam amíg elérek egy hosszú sövényhez és ott megvárom amíg kikerülök a látóköréből. Nagyon sokáig követtem és végül egy eldugott sikátorban állt meg. Ott egy nagyon kurvásan öltözött lány már várt rá. Az volt aki írta az üzenetet. Már majdnem felfalták egymást amikor a türelmem is elfogyott. Megmondtam a magamét DongWoonnak és annak a csajnak is. Aztán azt mondta, hogy soha nem volt belém szerelmes és csak kellék voltam neki. Az azutáni napokban magam alatt voltam, a lányok nem tudtak felvidítani akárhogy is próbálták. Majd jó fél év kellett annak, hogy nagyjából elfelejtsem őt. Azóta átkozom azt a novemberi napot.

-Lilia.-hangjából hallatszott a meglepettség és a döbbenet.
-DongWoon.- én csak lenézően pillantottan rá, ami észrevételeim szerint nem nagyon tettszett neki.
-Rég találkoztunk.
-Igen.
-Lilia! Gyere, igyunk még!-jött oda hozzánk Yui és amikor meglátta DongWoont azt hittem, hogy összeesik.-Te meg mit keresel itt?
-Ren meghívott.-felelte ridegen, Ren felé biccentve és a srác is csatlakozott hozzánk.
-Na mizu van gyerekek?- karolta át a vállam
-Találkoztam az exemmel.-bújtam jobban az ölelésébe
-DongWoonnal jártál...?- szemei kikerekedtek, szája tátva maradt.
-Ha lehet annak mondani, hiszen kihasznált és jobb volt neki egy ringyó.-tudtam, hogy ezzel feltörök magamban egy sebet, de megkockáztattam.
-Azóta mindent megbántam. Észhez tértem és rájöttem, hogy nagy tévedés volt veled szakítani. Szeretnélek visszakapni.
-Na azt lesheted. Soha a büdös életben nem fogok visszamenni hozzád, de még megbocsátani se fogok.
Hát ez teljesen hülyének néz. Bolond, seggfej állat. Hogy tud ennyire büszke lenni??
-Csak azért, mert egyszer félreléptem nem tudnál megbocsátani. Esküszöm, hogy mindent megteszek azért, hogy visszanyerjem a bizalmad.
-Egyrészt, bizalmam már akkor elcseszted amikor láttam azt az üzenetet. Amúgy meg rólam már lekéstél mivel nekem már tetszik valaki. Másrészt meg gondolkozz el azon, hogy az nekem milyen rosszul esett amikor amellett a ribanc mellett maradtál. Én szívből szerettelek DongWoon... de te nem törődtél ezzel és pimasz módon tönkre vágtad a kapcsolatunkat. Azt ajánlom, hogy menj haza, ülj le az egyik fotelba és nagyon mélyen gondolkozz el ezen.
Megfordultam és tovább akartam szórakozni, de ő abban a pillanatban visszarántott és ajkaimra tapadt. Bármennyire is próbáltam eltolni magamtól, nem nagyon ment. Segítségemre Ren és a haverjai jöttek.
-Engedd el haver!-rivallt rá mérgesen az engem pártoló Ren.
-Miért? Talán jelent neked valamit?-az exem szemei szikrákat szórtak Ren felszólítására.
-És ha igen? Akkor se lenne semmi közöd hozzá. Tűnj el az életéből örökre és ha nem akarod elveszíteni a legjobb barátaid akkor ezt megfogadod. Ezt nem ő akarja, hanem én. Ne menj soha többet a közelébe!
Megszeppenve álltam Ren mellett. Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen szavakat vág hozzá DonWoonhoz. Viszont felemelő érzés volt hallani, hogy mindent megtesz azért, hogy nekem jó legyen. Elkezdtem tisztelni őt. Tényleg nagyon tetszik ez a srác és ez csak még inkább fokozta bennem ezt az érzést.
-Elgondolkozok ezen.-mintha meg se hallotta volna amit Ren mondott neki - De ezt még nem hagyom ennyiben.
Dühösen pillantást vetett még az engem karoló srácra és királyi módra távozott. Megkönnyebbültem, hogy nincs a közelembe, de mégsem voltam annyira felszabadult a buli további részében. Ahányszor látott, Ren mindig biztató mosolyt küldött felém ami többé-kevésbé felvidított.