5.foszlány

Jó pár óráig beszélgettünk, sétáltunk. (　＾∇＾)Nagyon jó hallgatóságnak és barátnak bizonyult ezekben az órákban. És ez a haj stílus iszonyat cukin állt neki.ヾ(☆▽☆) Á, ne gondolj már ilyenekre te lány! Bevallom megtetszett a srác és a mai nap még inkább úgy éreztem, hogy közelebb kerültem hozzá. Viszont az távol tartott tőle, hogy nemrég szakított a barátnőjével és nem akar még új kapcsolatot. Három óra körül egyre jobban kezdtem ideges lenni, mert az állatorvos ma fog jönni fél négyre. Nem szabad idegesnek tűnnöm, mert szegény kutyulim is az lesz. Felvettem az arcomra egy biztatónak nem mondható mosolyt és a kanapén simogattam és kényeztettem Egérkét. Na jó én egyedül meg fogok őrülni. Muszáj valamelyik lányt áthívnom, mert én belepusztulok az idegességbe. Cassandrat tárcsáztam először, de csak a hangpostája jelzett, akkor már csak Yui és Sindy maradt. Yui-t hívtam először, mázlimra barátnőm megmentett és átsietett hozzám. Tizenöt perc múlva már csengettek, eszeveszett iramban trappoltam az ajtóhoz és mielőtt barátnőm egy sziát is kinyögött volna behúztam.
-Lilia, nyugi van! Semmi baja nem lesz a kutyádnak. Nem érez majd csak egy kis csípést és ennyi.-ült le a dán dogom mellé
-Biztos?? De, ha nagyon fog fájni neki vagy történik valami komplikáció??-haraptam ideg tépve a számba
-Te vagy túl komplikált.-húzta el a száját amire kérdőn néztem rá
-Tuti, hogy nem élem túl, ha valami baja lesz.-járkáltam el-vissza az üvegasztal előtt
-Higgadj már le!!!-vágott arcon a farmernadrágos és pánt nélküli felsős barátnőm. Ez kellett nekem.
-Köszönöm.-ragadtam meg a vállát.
-Nem kell megköszönnöd, szívesen tettem.-vette le kezemet a vállairól.
Ismét csöngettek és ekkor már biztos voltam benne, hogy az orvos lesz az és nem tévedtem. Yui engedte be és vezette el a nappaliig. Nem akartam végignézni, de nem volt szívem ott hagyni hűn szeretett kutyusomat ilyenkor. Inkább szenvedtem végig az oltást, de a büszkeségem nagyobb volt. Na meg a szeretet és a hűség. A nappalin keresztül kimentünk a kertbe és ott a doktor munkához látott. Én csak hintaágyon lóbáltam a lábam és várakoztam. Nem mondhatom, hogy teljes nyugalommal, mert a bennem élő énem majd kitört és legszívesebben kiszaladt volna a világból. Már a tű puszta gondolatától is rosszul vagyok. T.T Amikor anyu varrta nekem az elszakadt nadrágom a bátyám elcsórt egy tűt és azzal kezdett el piszkálni. Az egyik pillanatban úgy belém szúrta, hogy vérzett, majd el is fertőződött. Azóta irtózok a tűtől és miden éles tárgytól. Úgy húsz perc után eltávozott a doki is és már nyugodtabb voltam. Kint maradtunk a kertben és dédelgettem drága kutyusomat és beszélgettünk Yuival.
-Ugye nem is volt olyan vészes? Kibírod te az ilyet.-veregette meg gyengéden a vállam
-Hát végül is. Át lehetett vészelni. Csak azt nem tudom, hogy holnap este, hogy fogom majd tudni itt hagyni.-sóhajtottam
-Mert hova mész??-kérdezte barátnőm
-Ren bulit szervez és mondta, hogy én elmehetnék és a barátaimat is hozhatom. 
-Akkor, szólnunk kell a csajoknak nehogy egyedül legyünk.
-Bizony.-helyeseltem mosolyogva
-Akkor fogjunk is hozzá. Holnap elmegyünk vásárolni a butikba valami friss ruciért, kiegészítőért és stb, stb...
-Jó csak ne beszélj már annyit. Komolyan már fáj a fejem.-nevettem
A szobámba vonultunk és gyorsan tárcsáztuk a két lányt. Mivel a fiúkkal is elég jó kapcsolatot ápoltunk gondoltam felhívhatnánk őket is. Végül Sindy, Jaehyun és Zelo igent mondtak. Cassandra nem tud jönni, mert a nagyijáék utaztak el, Thomasnak és Zacknek meg egyszerűen nem volt kedvük. Este hat körül Yui távozott és én összetákoltam egy finom kis lasagnet. Nagyon elfáradtam és úgy gondoltam, hogy a fürdést majd reggelre meghagyom. Amilyen gyorsan belevetődtem az ágyamba Egérkével olyan gyorsan is aludtam el.