13.foszlány

Két napig folyamatosan szakadt az eső megállás nélkül. Hétfőn viszont már muszáj volt elmennem a drogériába, mert szerdán Yui születésnapját ünnepeljük és nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni. Sajnos Ren nem tudott velem eljönni, mert a nagyijáék épp látogatóba mentek hozzájuk, így kénytelen voltam Sandraval jönni. Azt beszéltük meg, hogy az üzlet előtt találkozunk fél kilenckor. Miért olyan korán? ˇ...ˇ Nem tudom megérteni. Mindenesetre már hétkor fent voltam és rendezgetni kezdtem magam, mert mégse lenne korrekt szakadó esőben késni egy találkozóról. Már nyolckor úton voltam. Egyrészt azért, mert esett. Köztudott, hogy én utálom az esőt és minél hamarabb végezni akartam. Másrészt, mert nem éppen az utca végén van, hanem bent a város közepében.
Már csak pár percre voltam a bolttól. Egy üzletsoron mentem végig, amikor valaki kilökte a kezem ügyéből az esernyőmet. Miközben hátrafordulva szitkozódtam és jól megáztam, szemem sarkából láttam, hogy egy személy lehajol és felveszi az esernyőt.
-Köszönöm.
-Alap, hogy segítek.
Teste megfagyott, lélegzetem megakadt, a lábai és a kezeim remegni kezdtek. Becsuktam a szemem és próbáltam elképzelni, hogy ez nem a valóság, hanem csak egy rossz rémálom. Bárhogyan próbálkoztam nem sikerült. Maradt a keserű valóság és ez a nyomorult féreg. Szó nélkül kikaptam a kezéből a sötétkék esernyőt és folytattam az utam. Nos, nem sok sikerrel mivel utánam eredt és karomnál fogva visszarántott.

-Mit akarsz? - kérdeztem felháborodottan
-Én csak beszélni akarok veled, de te arra sem méltatsz, hogy visszaírj nekem. - kezdte az aegyo-zást
-Jaj, ne játszd a jó fiút! Ennek már régen nem dőlök be. Amúgy meg miről beszélsz? Minek írjak én neked vissza, ha NEM AKAROK VELED EGY ROHADT SZÓT SE VÁLTANI!!! -mondta az utolsó pár szót kiemelve
-De én veled szeretnék lenni. Nem akarlak más karjaiban látni, csak az enyémben.
-Hát ezt buktad kis apám, mivel boldog párkapcsolatban élek. - mondtam mosolyogva
-Kivel? - tekintete elhomályosult és arca ,,aranyosból" átváltott dühösre
-Nem rád tartozik. - fordítottam neki hátat, de ismét visszarántott
-Rennel, igaz? - most pedig arca és pillantása is rémületet tükrözött
-Igen. És akkor? Szeretem és ő is engem. A szerelmesek pedig együtt vannak. Most pedig, ha megbocsátasz... vár rám a barátnőm. Pá.
Emelt fővel elballagtam hátra se nézve. Most már tényleg távol tartási végzést kell kérnem, mert már sehol sincs nyugtom ettől a lehetetlen embertől. A mai nap folyamán el is megyek a rendőrségre. Nem akartam ilyen dolgokhoz folyamodni, de úgy vélem muszáj lesz.
Végre odaértem az üzlethez, késve, de odaértem. Meg is kaptam a magamét.
-Hol voltál ilyen sokáig? - kérdezte megkönnyebbülve Cassandra barátnőm
-Majd elmesélem. Most inkább menjünk be mielőtt utánam jön, utána már nem szabadulunk tőle. - terelgettem be az ajtón
-De ki?
Válaszára csak az áruk nézegetése közben kapott választ, amit rémült fejjel díjazott. Temérdek márkás termék volt ott, végül kiválasztottunk Yuinak egy Dolce Gabana parfümöt, Avon testápolót és egy kókuszos tusfürdőt. Ezt közösen majd odaadjuk neki. Magamnak is vettem egy illatos kis parfümöt és egy nem tudom milyen illatú tusfürdőt. Nagyon megtetszett az illata és megnyugtató is volt számomra. A pénztárnál kifizettük a termékeket, majd elhagytuk az üzletet. Máskor is vissza fogok jönni ide, az biztos.
Egy nem messze lévő üzletbe még bementünk mivel nem vettünk ajándék tasakot, pedig volt. És úgy milyen már, ha csak odaadjuk neki...? Ahogy abból az üzletből is kifáradtunk a telefonom csörgése megzavarta a beszélgetésünket. Egy ismeretlen szám volt az.
-Igen, tessék? - szóltam bele
-Lilia, én vagyok az NiNah. - szólt bele a túlsó vonalon Ren nővére
-Szia NiNah. Hogy-hogy hívsz?
-Nagy baj van. Rent most viszik a kórházba.
Teljesen lemeredtem. Ez most egy vicc ugye? Mondjátok, hogy ez csak egy kibaszottul elcseszett vicc. A döbbenetségtől telefonom a földre zuhant és könnyeim elkezdtek potyogni. Cassandra úgy vette fel a telefonom, majd elkezdett beszélni NiNah-val.
-Gyere. Menjünk be hozzá. - rángatott maga után
Bukdácsolva, de követtem őt egészen a kórházig. Még mindig nem akarom elhinni, hogy baja esett Rennek. Ezt nem...