14.foszlány

Sziasztok kedves olvasók!!!^^ Általában nem szoktam írni, de most igen. Először is köszönöm, hogy olvassátok a blogom. Tudom, hogy eddig nem voltak annyira izgalmas részek, de csak ezúttal fognak következni a robbanások. Ami lehet, hogy abba fog vezetni, hogy kinyírtok. Nem számít, ilyen kis apróságokkal nem foglalkozunk. xD Másodszor pedig a zene. Nem szoktam zenét ajánlani, hanem fent van a modul és ott vannak felsorakoztatva. Nos, most van egy szám amit ezzel a résszel képzeltem el. Amikor még nem létezett a blog, hanem még csak a fejemben élt ,,megálmodtam", hogy ez a dal ami tökéletes ehhez a részhez: Royz - Across World Ez a zene nem fog szerepelni a fentiek között. Remélem sikerült átadnom az érzelmeket és tetszeni fog. További szép napot!!! 

Fénysebességgel rohantunk a kórház felé, majd amikor a bejárthoz értünk lelassítottunk. Szipogva álltam meg az egyik folyosó előtt, amíg Cassandra megtudakolta, hogy melyik szobában van Ren. Körülnéztem és beleborzongtam. Az egész hely látványa rossz érzést kelt bennem. Kivert a hideg és lábaim remegni kezdtek, majd pár másodperc múlva Sandra jött és elrángatott a lifthez. A második emeletre vitt minket és annak is a legvégén álltunk meg, ahol már megláttam NiNah-t és a barátját. NiNah könnyes szemekkel felállt és elém sétált, majd megölelt.

-Hol van? - ennyit tudtam csak kinyögni
Fejével a mellettünk lévő szobára bökött, majd odavezettem a tekintetem.
-Az orvos azt mondta amíg nem ér ide ne menjünk be.
-És ezt mégis, hogy gondolja? Már rég itt kéne, hogy legyen és vizsgálnia kéne. Ehelyett itt várunk tétlenül és csak nézzük. Ez így jól van? - akadtam ki
-Két nővér már ellátta őt és egy másik orvos ment be hozzá. Ő gipszelte be és egyéb dolog.
-Ennyire komoly? - döbbentem le
Azt hiszem jobb, ha most leülök és megnyugszom. Van egy olyan érzésem, hogy köze van DongWoonnak ehhez. Miért akar keresztbe tenni? Miért nem hagy már békén? Nem értem. Én már tényleg nem értek senkit, és semmit. A fejem szétrobban az idegességtől és szédülök. Próbálok mélyeket lélegezni, hogy megnyugodjak valamennyire, de nem megy. Ez a vég. Az én hibám. Ha nem hozom fel, hogy van barátom akkor nem lenne, most itt Ren.
Eközben az orvos is megérkezett és türelmet kért tőlünk, amíg ő is felméri a terepet. Én türelmes vagyok csak már kibaszottul ideges és le tudnék gyűrni egy szumós bajnokot. Most úgy őszintén, kinek van ilyenkor türelme? Szerintem senkinek. Mindenesetre ő pár perc múlva kifáradt és közölte velünk a tényeket.
-Nos, a fiatalembernek több csontja is eltört a jobb lábszárcsontnál, valamint a bal alkarjában. Több lila foltot szerzett és vágás nyomok találhatók a kezén és a hasfalán. Már a kolegám begipszelte a lábát és a kezét és ellátta a sebeit. Mindent megteszünk, hogy felépüljön a beteg. Most bemehetnek, de csak egyszerre egy ember. Viszont látásra.
Először NiNah ment, és miközben ő konzultált Ren élettelen testével én egyre kétségbeesettebb lettem. Nem akarom elhinni, hogy ilyen komoly baja. Mindenképp fel kell jelentenem DongWoon-t. Nem hagyhatom, hogy egy ekkora elmebeteg állat a környezetemben legyen. Még a végén engem is megtámadna. Miután kijött a sógornőm én is sorra kerültem. Félve léptem be az ajtón és amikor megláttam elkapott a sírógörcs. Rossz volt látni az alapból törékeny testét még jobban összetörve. Nem lehet kifejezni, milyen fájdalmas érzés volt így látni. Leültem az ágy mellé helyezett székre. Kezembe fogtam a jobb kezét amik tele voltak ragasztva sebtapasszal. Idáig bírtam sírás nélkül. Szép lassan könnyek gyülekeztek a szemem sarkában, majd egyenként legördültek, mint előttem a saját életem. Csak most jöttem rá, hogy mennyire szerencsétlen sors jutott nekem.

Az anyám meghalt idő előtt, a testvéreim rám se bagóznak, ugyanígy az apám. Az exem egy pszhihopata őrült aki megtámadta a barátomat. De még mindig nem annyira rossz, mint már embereknek... talán még ez vigasztal... valamennyire. Eszembe jutnak rossz és jó dolgok is. Amikor először találkoztunk, vagyis inkább ütköztünk. A bulija, amin megjelent az átkom, és minden együtt töltött idő. Fájdalmas erre visszagondolni, mert nem tudom, hogy ezek után mi lesz. Félek, hogy nem fog rendbe jönni Ren. Kivel fogom én együtt tölteni az unalmas nyári szünetet? Kit fogok én cukkolni a kis kori képével? Kivel fogok kutyát sétáltatni? És ezek a legapróbb gondok. Ami nagyon fontos, hogy kit fogok én szeretni? Kivel fogok én reggelente kelni és feküdni? Ki fog engem ölelgetni és csókokkal elborítani? Megannyi kérdés és érzelem vesz körül és fog el.
-Miért vagyok ilyen balfácán Ren? Hm...? Szeretsz engem, de én csak bajba sodorlak. Temérdek bajba... - beszéltem neki
-Kisasszony. Kérem fáradjon ki, mert vége a látogatásnak. - jött be az egyik nővér
-Máris megyek. - sóhajtottam, majd visszanéztem szerelmemre -Holnap megint eljövök. Szeretlek. - pusziltam homlokon és kimentem a kórteremből.
NiNah-ék hazafurikáztak, elköszöntem tőlük és megbeszéltük, hogy holnap 11 körül eljönnek értem és elmegyünk együtt Renhez.
Minden nap elmegyek Ren-t meglátogatni, van amikor egyedül és van amikor a lányok vagy NiNah elkísér. Yui szülinapját elnapoltuk és megvárjuk amíg jobban lesz Reni. Ez nagyon kedves gesztus volt tőle. Az ő kutyusát is meglátogatom és elviszem mindkét kutyust sétálni. Próbálom magam összeszedni, de nagyon nehezen megy. Még aznap elmentem a rendőrségre és kértem egy távol tartási végzést DongWoon miatt, ő nem nagyon örült ennek. Pedig igazán felfoghatná azzal a diónyi méretű agyával, hogy hagyjon békén. Olyan nehéz lenne ezt felfogni?

13.foszlány

Két napig folyamatosan szakadt az eső megállás nélkül. Hétfőn viszont már muszáj volt elmennem a drogériába, mert szerdán Yui születésnapját ünnepeljük és nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni. Sajnos Ren nem tudott velem eljönni, mert a nagyijáék épp látogatóba mentek hozzájuk, így kénytelen voltam Sandraval jönni. Azt beszéltük meg, hogy az üzlet előtt találkozunk fél kilenckor. Miért olyan korán? ˇ...ˇ Nem tudom megérteni. Mindenesetre már hétkor fent voltam és rendezgetni kezdtem magam, mert mégse lenne korrekt szakadó esőben késni egy találkozóról. Már nyolckor úton voltam. Egyrészt azért, mert esett. Köztudott, hogy én utálom az esőt és minél hamarabb végezni akartam. Másrészt, mert nem éppen az utca végén van, hanem bent a város közepében.
Már csak pár percre voltam a bolttól. Egy üzletsoron mentem végig, amikor valaki kilökte a kezem ügyéből az esernyőmet. Miközben hátrafordulva szitkozódtam és jól megáztam, szemem sarkából láttam, hogy egy személy lehajol és felveszi az esernyőt.
-Köszönöm.
-Alap, hogy segítek.
Teste megfagyott, lélegzetem megakadt, a lábai és a kezeim remegni kezdtek. Becsuktam a szemem és próbáltam elképzelni, hogy ez nem a valóság, hanem csak egy rossz rémálom. Bárhogyan próbálkoztam nem sikerült. Maradt a keserű valóság és ez a nyomorult féreg. Szó nélkül kikaptam a kezéből a sötétkék esernyőt és folytattam az utam. Nos, nem sok sikerrel mivel utánam eredt és karomnál fogva visszarántott.

-Mit akarsz? - kérdeztem felháborodottan
-Én csak beszélni akarok veled, de te arra sem méltatsz, hogy visszaírj nekem. - kezdte az aegyo-zást
-Jaj, ne játszd a jó fiút! Ennek már régen nem dőlök be. Amúgy meg miről beszélsz? Minek írjak én neked vissza, ha NEM AKAROK VELED EGY ROHADT SZÓT SE VÁLTANI!!! -mondta az utolsó pár szót kiemelve
-De én veled szeretnék lenni. Nem akarlak más karjaiban látni, csak az enyémben.
-Hát ezt buktad kis apám, mivel boldog párkapcsolatban élek. - mondtam mosolyogva
-Kivel? - tekintete elhomályosult és arca ,,aranyosból" átváltott dühösre
-Nem rád tartozik. - fordítottam neki hátat, de ismét visszarántott
-Rennel, igaz? - most pedig arca és pillantása is rémületet tükrözött
-Igen. És akkor? Szeretem és ő is engem. A szerelmesek pedig együtt vannak. Most pedig, ha megbocsátasz... vár rám a barátnőm. Pá.
Emelt fővel elballagtam hátra se nézve. Most már tényleg távol tartási végzést kell kérnem, mert már sehol sincs nyugtom ettől a lehetetlen embertől. A mai nap folyamán el is megyek a rendőrségre. Nem akartam ilyen dolgokhoz folyamodni, de úgy vélem muszáj lesz.
Végre odaértem az üzlethez, késve, de odaértem. Meg is kaptam a magamét.
-Hol voltál ilyen sokáig? - kérdezte megkönnyebbülve Cassandra barátnőm
-Majd elmesélem. Most inkább menjünk be mielőtt utánam jön, utána már nem szabadulunk tőle. - terelgettem be az ajtón
-De ki?
Válaszára csak az áruk nézegetése közben kapott választ, amit rémült fejjel díjazott. Temérdek márkás termék volt ott, végül kiválasztottunk Yuinak egy Dolce Gabana parfümöt, Avon testápolót és egy kókuszos tusfürdőt. Ezt közösen majd odaadjuk neki. Magamnak is vettem egy illatos kis parfümöt és egy nem tudom milyen illatú tusfürdőt. Nagyon megtetszett az illata és megnyugtató is volt számomra. A pénztárnál kifizettük a termékeket, majd elhagytuk az üzletet. Máskor is vissza fogok jönni ide, az biztos.
Egy nem messze lévő üzletbe még bementünk mivel nem vettünk ajándék tasakot, pedig volt. És úgy milyen már, ha csak odaadjuk neki...? Ahogy abból az üzletből is kifáradtunk a telefonom csörgése megzavarta a beszélgetésünket. Egy ismeretlen szám volt az.
-Igen, tessék? - szóltam bele
-Lilia, én vagyok az NiNah. - szólt bele a túlsó vonalon Ren nővére
-Szia NiNah. Hogy-hogy hívsz?
-Nagy baj van. Rent most viszik a kórházba.
Teljesen lemeredtem. Ez most egy vicc ugye? Mondjátok, hogy ez csak egy kibaszottul elcseszett vicc. A döbbenetségtől telefonom a földre zuhant és könnyeim elkezdtek potyogni. Cassandra úgy vette fel a telefonom, majd elkezdett beszélni NiNah-val.
-Gyere. Menjünk be hozzá. - rángatott maga után
Bukdácsolva, de követtem őt egészen a kórházig. Még mindig nem akarom elhinni, hogy baja esett Rennek. Ezt nem...

12.foszlány

A hét további napjában sok programot szerveztünk. Elmentünk a helyi vidámparkba, kutyát sétáltattunk és volt amikor csak otthon élveztük egymás társaságát. Egy pénteki napon Renéknél töltöttük az időt. Épp a tv előtt majszoltuk a popcornt, amikor megszólalt a telefonom. Felnyitottam és ismét DongWoon nevét láttam meg a kijelzőn.
-Ki az? - kérdezte az engem karoló srác
-DongWoon. - sóhajtottam
-Mit akar? - hangján hallottam, hogy kicsit érges
-Megint találkozni és megbeszélni a dolgokat. - mondtam gúnyos hangon - Már annyira elegem van belőle, az üzeneteiből és az állandó hívogatásából.
-Miért nem mész el a rendőrségre? Ez már zaklatásnak minősül.
-Félek, hogy az eltiltás is kevés lenne neki. - eltettem a táskám legmélyebb zugába a telefonom és visszabújtam a szomorkás fiúhoz.
-Akkor is tenni kéne valamit. Ha ez így megy tovább belefogok őrülni.
-Valamit kitalálok... esküszöm. Nem akarom, hogy azzal teljen a nyaram, hogy idegeskedjek, mikor fogja rám törni az ajtó.
Mély levegővétel után egy apró puszit nyomtam barátom arcára, amit egy kis mosollyal díjazott.
Délután 3 körül újabb üzenet érkezett, de Ren most nem tartózkodott a szobájában, hanem a konyhában ügyeskedett. Ismét felnyitottam a telefonom zárát és elolvastam az üzenetet. Ugyanaz a sablon szöveg és az ígéretek.
,,Kérlek Lilia, ne tegyél úgy mintha nem érdekelne a kapcsolatunk. Megbántam, hogy olyan szörnyűségeket vágta a fejedhez. Vissza akarlak kapni... bármi áron. Beszéljük!"
Ha nem ismerné azt mondanám, hogy egy nagyon érzelgős ember.
Nem válaszoltam rá, mert felesleges. Felesleges volt egyáltalán megnéznem az összes üzenetét, mert mind üres szavak amiket ír. Tudom, hogy ugyanúgy elcseszné az egész kapcsolatunkat és megint megcsalna. Soha nem volt és nem is lesz jobb, mint Ren. Ő megbecsül, kifejezi felém az érzelmeit és feltétel nélkül szeret, amiket viszonozok is neki. Sokkal másabb, mint DongWoon.
Pár perc múlva finom palacsintával jött vissza szerelmem a szobájába. A tálcát lerakta elém, majd mellébújt és bebújt a vastag takaró alá. Hűvös nap ez a mai. Nem is értem, hogy miért ilyen idő van. A telefonomon hiába nézem meg az időjárást, nem ad ki semmit. Más alkalmazás tökéletesen működik rajta, de ez az egy nem. Ugyanez van a Renével is.
-Ez nagyon finomra sikeredett. - dicsértem a szakácsot
-Köszönöm. Holnap elmehetnénk valahová, ha jó idő lesz. - adta az ötletet
-Ha jó idő lesz. Mivel, hogy nem tudjuk milyen lesz az időjárás addig itthonra tervezzük a programot. Viszont nyílt egy új drogéria a közelben. Elmehetnénk oda és megnézhetnénk a választékot. Nem sokára itt van Yui szülinapja és ő az ilyenekért oda van. Mit szólsz?
-Akkor meg van a következő programunk. Most pedig együnk. - emelte fel az édességet
Hát igen. A pasik szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út. Ezért is fogok neki sütni egy egyszerű meggyes pitét, amit még anyu és mama tanított nekem. Biztosan ízleni fog neki. ^_^
Miután megettük a tizenkét darab palacsintát a mellettünk lévő szekrénysor egyik részére raktam, mivel egyikőnk sem akart lemenni. Ahogy letettem a szemeim ügyébe akadt egy kisfiú képe. Kézbe vettem és azt kezdtem el tanulmányozni, majd jobban megnézve rájöttem kit ábrázol.
-Egyelek meg. De kis aranyos képet vágtál. - fordultam meg

-Miről beszélsz? - felém fordult és kitágult szemekkel felpattant -Azt ne nézd meg!!
-Késő bánat.
Minden áron el akarta venni tőlem. Az egész szobát végigszaladtuk, de még akkor sem kapott el.
-Most miért ne nézze meg?? Olyan aranyos vagy rajta. Semmit nem változtál.
-Add csak ide. - egy óvatlan pillanatban kikapta a kezeim közül és eldugta. - Hogyan találtad meg?
-Ott volt a szemem előtt.
-Biztos a drága nővérem rakta oda. Ezért még kinyírom.
-Pedig tök cuki vagy rajta. - biggyesztettem le alsó ajkam
-Nem nagyon érdekel. Azt se tudom, hogy hol találta meg az a nőszemély, de még kérdőre vonom. Most pedig eltökítem.
-Ne merészeld. - kaptam el tőle, majd gyorsan leszaladtam és eldugtam a kabátom egyik titkos, belső zsebébe
Ren utánam jött, majd kérdőre vont:
-Hova raktad?
-El. Kell egy másolat belőle. - mosolyogtam elégedetten
-Most komolyan másolatot akarsz belőlem? Nem elég egy is?
-Nem. - vigyorogtam
-Úgy látom nem tehetek semmit ez ellen... Viszont. - tekintete semmit jót nem ígért.
Ekkor felkapott a vállára és felhurcolt és ledobott az ágyra. Senki nem nézné ki belőle, hogy ennyi erő van benne.
-Most megbüntetlek.
Egy jó adag nevetőroham jött rám az ezt követő percekben. Nem kicsit csikizett meg ez a srác. Pedig csak egy gyerekkori kép volt. Pár perc után, már levegőért kapkodva terültem el az ágyon.
-Miért... csinál... tad? - kérdeztem szakdozva
-Azért, hogy megtanuld, hogy nem vagyok cuki. - fújta fel az arcát
-Aha~~~ - nyújtottam el az a betűt.
-Mit mondtál?
-Semmit. - fordítottam el a fejem, hogy ne lássa a vigyorgásom.
Ezután mellém bújt és átölelt, majd a fülembe súgta:
-Szeretlek.
-Én is nagyon Szeretlek.
Fejem visszafordítottam felé és gyengéden csókot lehelt számra.