6.foszlány

Másnap ahogy megmondta a nővérem jöttek és összepakoltak. Boldog és szomorú is voltam egyszerre. Boldog azért, mert végre kilépnek az életemből, szomorú azért, mert apu is kezd megfeledkezni rólam. Az lehet, hogy elég idős vagyok ahhoz, hogy egyedül éljek, de attól még egyedül érzem, majd magam. (・へ・) Fél tízkor már az utolsó csomagokat rakosgatták be a kocsiba amikor megjött Yui is. Ahogy ő jött, a tesómék úgy mentek. Sziasztooook!!!Ne is lássalak titeket!! Bye-bye!!^^ Most komolyan. Vissza ne merjetek jönni, mert nem lesz jó vége, higgyetek nekem. (>_<)~~ Hiába a reggeli zuhanyzásnak egyáltalán nem vagyok felfrissülve. Sőt fázok, pedig hét ágra süt a nap...Kicsi alapozót felvittem a szemem alá és tussal vékonyan kihúztam és kék szemhéjfestékkel kiegészítettem. Ahogy elnézegettem magam a tükörbe valami nem stimmelt. Akárhogy is forogtam, bámultam nem volt jó az összhang. Aztán beugrott...Ma kéne festeni a hajam, mert már eléggé kopott állapotban van. (p_q) Adtam enni és inni a kutyusomnak és alapos bezárkózás után elindultunk a butik felé. Nem volt sok kedvem menni, de csak nem mehetek szakadt farmerben és lógó pólóban. Tényleg!!! :D Á nem.... Yui nem engedné. :C Már nagyban nézelődtünk és próbálgattunk amikor találtam egy egész jó kis rucit. Testhez simuló, a mellrésze kéken csillog míg az az alatti rész fekete. A mérete is jó volt, már csak  egy cipellőt kell találnom és kész is vagyunk. Vagyis nem... még fodrászhoz kell mennem. :P Fél órát még a butikban válogattunk vagyis csak Yui én meg csak néztem a kezemben a ruhával és a kiválasztott cipővel. Már majdnem elaludtam amikor végre megtalálta a ruháját. Kifizettük és a fodrászüzlethez vezetett az utunk. Most kicsit kopott világoskék színe van, nem tudom még milyen lesz. Ez még egy jó egy órát elvett a napunkból, de nem bántam hiszen nagyon jól néztem ki a végén. (◎⌒ ⌒◎) Bal oldalt ilyen cián vagy nem is tudom milyen színű jobb oldalt meg fekete.

Hát ilyen lett. Nem hétköznapi, de bulira tökéletes. ＼(-o-)／ Amúgy én sem vagyok hétköznapi. Csak úgy mondom, hogy aki esetleg nem vette volna észre az most tudja. Bár a dán dog, a színes haj és egyéb dolgok után nem hiszem, hogy nem lehet észrevenni. A vásárlóközpontban eltöltöttöt órák után hazafele vettük az irányt. Este nyolc körül megérkeztek a srácok, Sindyvel és Yuival még szépítkeztünk egy kicsit. Síndy és én tíz perc alatt készen voltunk, de drága barátnőnk még annyira sem. El is felejtettem, hogy ha időre megyünk valahova akkor másfél órával előtte kell szólnunk neki, hogy kezdjen valamit magával. Így a buliba negyed órával később állítottunk be. Sajnos az ajtót nem találtuk mivel hűlt helye volt és a földön volt kiterülve. Hű, milyen házibuliba jöttünk mi?? O.O Nagy nehezen rávettük magunkat, hogy átlépjük az ajtót és sok-sok ember tárult elénk. De tényleg rengeteg, temérdek, billió. Na jó, az egy pöppet túlzás. Fejem cikázott jobbra-balra miközben kerestem a házigazdát. Hát ő talált meg engem. Vagyis minket.
-Sziasztok. Hogy vagytok??-ölelt meg minket - lányokat - a fiúkkal meg kezet fogott.
-Hogy lehet az, hogy még el se kezdődött a buli, de az ajtó már ott hever a földön??-mutatott a mellettünk lévő bordó színű, kis ablakos ajtóra.
-Az egyik haverom már ivott mielőtt idejött.-magyarázkodott tarkóját vakargatva
-Ááá.-szólaltunk meg egyszerre
-Gyertek igyatok valamit.-vezetett minket a bárpult felé ahol még jó néhány pasi italozgatott.-Srácok ők itt a haverjaim. Aron, JR, Baekho és Minhyun.
Mindenki bemutatkozott egymásnak és kezdetét vette a buli. Sokan felkértek táncolni és csoportosan is nyomtuk. A nagy ivászat közben felfedeztem egy ismerős arcot. Nem voltam biztos abban, hogy pontosan őt láttam volna-e ezért inkább nem is figyeltem rá. Sindy már jóval maga alatt volt, Yui Ren haverjával, Baekhoval táncikált én meg Rennel léptem a parkettre. Kezeimet a nyaka köré fontam, az övi pedig a derekam fogták közre. A zene ritmusára ringattuk magunkat amikor a vállamon éreztem valakinek a kezeit. A mozdulatra lassan hátrafordultam és pár másodpercig nem jutottam levegőhöz. Ezt nem hiszem le. Pont amikor már kihevertem és nem volt semmi gond újra megjelenik ez az elmebeteg. Miért kaptam ezt a sorsot?? T.T Ha nem lennének most itt az emberek behúznék neki egyet. Hogy lehet az, hogy ismét találkozom az exemmel, DongWoonnal?

5.foszlány

Jó pár óráig beszélgettünk, sétáltunk. (　＾∇＾)Nagyon jó hallgatóságnak és barátnak bizonyult ezekben az órákban. És ez a haj stílus iszonyat cukin állt neki.ヾ(☆▽☆) Á, ne gondolj már ilyenekre te lány! Bevallom megtetszett a srác és a mai nap még inkább úgy éreztem, hogy közelebb kerültem hozzá. Viszont az távol tartott tőle, hogy nemrég szakított a barátnőjével és nem akar még új kapcsolatot. Három óra körül egyre jobban kezdtem ideges lenni, mert az állatorvos ma fog jönni fél négyre. Nem szabad idegesnek tűnnöm, mert szegény kutyulim is az lesz. Felvettem az arcomra egy biztatónak nem mondható mosolyt és a kanapén simogattam és kényeztettem Egérkét. Na jó én egyedül meg fogok őrülni. Muszáj valamelyik lányt áthívnom, mert én belepusztulok az idegességbe. Cassandrat tárcsáztam először, de csak a hangpostája jelzett, akkor már csak Yui és Sindy maradt. Yui-t hívtam először, mázlimra barátnőm megmentett és átsietett hozzám. Tizenöt perc múlva már csengettek, eszeveszett iramban trappoltam az ajtóhoz és mielőtt barátnőm egy sziát is kinyögött volna behúztam.
-Lilia, nyugi van! Semmi baja nem lesz a kutyádnak. Nem érez majd csak egy kis csípést és ennyi.-ült le a dán dogom mellé
-Biztos?? De, ha nagyon fog fájni neki vagy történik valami komplikáció??-haraptam ideg tépve a számba
-Te vagy túl komplikált.-húzta el a száját amire kérdőn néztem rá
-Tuti, hogy nem élem túl, ha valami baja lesz.-járkáltam el-vissza az üvegasztal előtt
-Higgadj már le!!!-vágott arcon a farmernadrágos és pánt nélküli felsős barátnőm. Ez kellett nekem.
-Köszönöm.-ragadtam meg a vállát.
-Nem kell megköszönnöd, szívesen tettem.-vette le kezemet a vállairól.
Ismét csöngettek és ekkor már biztos voltam benne, hogy az orvos lesz az és nem tévedtem. Yui engedte be és vezette el a nappaliig. Nem akartam végignézni, de nem volt szívem ott hagyni hűn szeretett kutyusomat ilyenkor. Inkább szenvedtem végig az oltást, de a büszkeségem nagyobb volt. Na meg a szeretet és a hűség. A nappalin keresztül kimentünk a kertbe és ott a doktor munkához látott. Én csak hintaágyon lóbáltam a lábam és várakoztam. Nem mondhatom, hogy teljes nyugalommal, mert a bennem élő énem majd kitört és legszívesebben kiszaladt volna a világból. Már a tű puszta gondolatától is rosszul vagyok. T.T Amikor anyu varrta nekem az elszakadt nadrágom a bátyám elcsórt egy tűt és azzal kezdett el piszkálni. Az egyik pillanatban úgy belém szúrta, hogy vérzett, majd el is fertőződött. Azóta irtózok a tűtől és miden éles tárgytól. Úgy húsz perc után eltávozott a doki is és már nyugodtabb voltam. Kint maradtunk a kertben és dédelgettem drága kutyusomat és beszélgettünk Yuival.
-Ugye nem is volt olyan vészes? Kibírod te az ilyet.-veregette meg gyengéden a vállam
-Hát végül is. Át lehetett vészelni. Csak azt nem tudom, hogy holnap este, hogy fogom majd tudni itt hagyni.-sóhajtottam
-Mert hova mész??-kérdezte barátnőm
-Ren bulit szervez és mondta, hogy én elmehetnék és a barátaimat is hozhatom. 
-Akkor, szólnunk kell a csajoknak nehogy egyedül legyünk.
-Bizony.-helyeseltem mosolyogva
-Akkor fogjunk is hozzá. Holnap elmegyünk vásárolni a butikba valami friss ruciért, kiegészítőért és stb, stb...
-Jó csak ne beszélj már annyit. Komolyan már fáj a fejem.-nevettem
A szobámba vonultunk és gyorsan tárcsáztuk a két lányt. Mivel a fiúkkal is elég jó kapcsolatot ápoltunk gondoltam felhívhatnánk őket is. Végül Sindy, Jaehyun és Zelo igent mondtak. Cassandra nem tud jönni, mert a nagyijáék utaztak el, Thomasnak és Zacknek meg egyszerűen nem volt kedvük. Este hat körül Yui távozott és én összetákoltam egy finom kis lasagnet. Nagyon elfáradtam és úgy gondoltam, hogy a fürdést majd reggelre meghagyom. Amilyen gyorsan belevetődtem az ágyamba Egérkével olyan gyorsan is aludtam el.

4.foszlány

A hét közepe fele kezdtem elveszíteni a hitem az esetben, hogy nem sokára hétvége. Ráadásnak pedig még az is, hogy Egérkét oltani fogják és tiszta ideg vagyok. ( ´ー｀)y-~~ Szerintem a hétvégére én agybeteg leszek. Komolyan, az eszemet elvesztem vagy agyvérzést kapok, most jut eszembe a nővéremék is most vasárnap fognak hazajönni. Hát ilyen nincs, mindjárt bőgök. :"(

Péntek délután hazafele menet valaki hívott a telefonomon, ránéztem és a nővérem volt az.

-Szia húgi! Találtunk egy házat Miamiban és úgy gondoltuk elég idős vagy már ahhoz, hogy egyedül élj. Fatert is felhívtuk és rábólintott, de azért ha gondolod hívd fel te is. A lényeg az, hogy holnap hazautazunk, összepakolunk és vasárnapra már visszajövünk a házba. A többit, majd elmeséljük, ha ott vagyunk. Csáó.-meg se várta, hogy beleszóljak.

Ez már a bunkóság határa, a drága bátyánkkal egy levesbe valók mindketten. Sóhajtva és szemöldök húzva raktam vissza a fekete BTS táskámba a telót. Amikor a parkon keresztül mentem át meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Ahogy hátrafordultam egy barna hajú srácok láttam meg utánam szaladni, de a hangja mégis máséhoz emlékeztetett.

-Végre utolértelek.-támaszkodott a térdeire lihegve, aztán beugrott

-Mit szeretnél Ren??-hajoltam le hozzá mosolyogva

-Csak arra lennék kíváncsi, hogy eljönnél-e holnap este nálunk? Bulit tartok és jó lenne, ha te is eljönnél. Ha van kedved elhívhatod a barátaidat is.-húzta ki magát

-Szívesen elmegyek.(◕ᴥ◕)

-Ennek örülök, akkor holnap este fél 9-re legyél itt.-adott át egy cetlit amire a címük volt írva és visszafele kezdett el kullogni

-Várj, nincs kedved kutyát sétáltatni később???-fogtam meg a karját, hogy visszatartsam

-Örülnék neki.-mosolygott aranyosan.-Hány óra körül és hol találkozzunk??

-Háromnegyedóra múlva itt. 

-Megegyeztünk. Akkor később találkozunk.

Én elindultam az ellenkező irányba és eggyel beugrottam Egérkének venni valami finomságot. Otthon azonnal felkutattam valami csinos, de kényelmes holmit. Egy gyors zuhany előtt megtetettem és megitattam Egérkét. Még volt harminckét percem, ezalatt az idő alatt elfalatoztam egy kistányér uborkasalátát és sült krumplit. Mire észbe kaptam már indulhattam is, felhelyeztem a kutyusomra a pórázt, bezárkóztam és indultam is a találkára. Az út alatt nagyon vártam, hogy ott legyünk már.

Jesszus miket beszélek, ezt azonnal be kell fejeznem. Amint a parkot elkerítő kis fakerítéshez értünk megláttam Rent, ahogy ő is pont most ér ide, csak ő az ellenkező irányból. Intettem neki, de szerintem anélkül is észrevett volna. x3

Megvártam egy közeli padnál és ahogy odaért bemutattam neki Egérkét és ő nekem Vadászt. Jó ez nagyon furcsa egy jelenségnek bizonyult. Ahogy leültünk beszélgetni a két kutyusunk elkezdett ismerkedni egymással.

-Eddig még nem harapták meg egymást. Ez jó jel.-nézett le a lábánál szaglászó kutyákra

-Igen. De az még jobb lenne, ha Egérke nem ülne rá a lábamra. ╥﹏╥ -kicsit megmozgattam a lábam és arrébb is ült.

-El tudom képzelni. Hát amikor rád tehénkedik a nem tudom hány kilós testével és te nem tudsz szabadulni.-paskolta meg Vadász oldalát

-Na akkor úgy érzem magam, mint egy palacsinta.-Ren egyetértésként bólintott -De meg kell birkóznom vele, hiszen más már nem tartózkodik majd a házban.

-Ezt, hogy érted??-nézett rám azzal a csillogó barna szemeivel

-A nővérem és a bátyám elköltöznek Miamiba, apuék meg máshol laknak. Szóval egyedül leszek Egérkével.-mintha a kutyám megérezte volna az űrt bennem felugrott mellém és fejét az ölembe helyezte én meg megsimogattam.

-Nem egy kellemes érzés lehet.

-Tényleg nem az, de még az is ott van a pakliban, hogy a két idősebb tesóm le se tojt. Szóval nem érdekli őket, hogy nekem mi a jó. Egyedül anyu és az öcsém volt aki valaha megértett.

-Együtt érzek veled, csak engem a nővérem felkarolt a szüleim meg..áá, inkább ne is beszéljünk róla.-intett egyet a levegőbe

-Most kb. olyan kedvünk van, mint az idő. Kicsit borús, de utána sugárzó lesz minden.-néztem a dolog pozitív oldalát miközben az ég felé emeltem a fejem egy nagy mosoly keretében

-Igaz, hogy csak pár napja ismerlek, de szerintem ez egy örökre tartó barátság kezdete.-mosolygott rám a kék kapucnis és farmernadrágos srác.

(Bocsi, nem találtam barna hajjal. T.T)