3.foszlány

Reggel haskorgásra ébredtem, de ez nem a kutyámé volt hanem az enyém. Oké, tisztázzunk valamit. Nálam első a kutya, utána én. Oké?? (ノºДº)ノ Jó, bocsi, reggel van. Gomene. És látod, ezt is elfelejtettem mondani. Tudtam, hogy valamit nem mondtam még el az elején, de csak most jutott eszembe. Még tizen párévesen tanulgatni kezdtem a japán nyelvet és nem itt hanem külföldön. Anyuval elmentünk Tokyoba és Hokkaidora és Seulba is. Nem gondoltam, hogy ennyire meg fog tetszeni a hely, de gondolkoztam rajta később, hogy itt vállalok munkát..  Na most már nem érzem a hiányt.  (・_・ヾ  Jesszus még csak ennyi az idő. Szokásom, hogy felkelek hamarabb, de, hogy fél 5-kor?!? Gratulálok Lilia, ismét elfogsz aludni az órán, nem volt elég Mr.Graham ordibálása, de most az igazgatóiba megyek. Mindenesetre csináltam egy kis szendvicset és ittam egy kevéske turmixot, majd elmentem Egérkével futni egy kicsit. Olyan háromnegyed 7 körül visszaértünk, adtam a kutyimnak vizet és kutyakaját. Kiválasztottam a szekrényemből mit veszek, majd fel és elindultam a fürdőbe, lezuhiztam, felöltöztem, megmostam a fogam, a hajam is rendbe szedtem. Reggeli rutin dolgok. Mire ezekkel készen voltam már indulhattam is a suliba.

Ismét egyunalmas nap elé néztem volna, ha Thomas és Zelo nem boldogítanak minden egyes órán és szünetben. Mit vétettem én ellenük???  (°~°)ノ Nem értem.

Ahogy az utolsó óránknak vége volt nem akartam egyből haza menni, inkább kimentem egy kicsit a sulihoz közeli szökőkúthoz ami körül gyönyörű virágokat ültetett el a park kertésze. Gondoltam elhívom a srácokat hülyülni oda, nem akartam csak úgy egyedül szemlélni azt a fenséges környezetet. （＾ｖ＾） Táskástól együtt elindultunk nagy keményen az utcán, mondhatni tiszta gettósok voltunk. Na jó, azért azok nem. Amikor megláttam egy utcai bódést amint japán cuccokat árul kísértésbe estem. És milyen véletlen, hogy az árus pont az volt akivel Hokkaidoban találkozta. Pontosan az a férfi volt akitől anno egy macis telefontokot vettem. Nem bírtam megállni, hogy szóba ne elegyedjek vele. Kiderült, hogy nem felejtett el. - Mondjuk ki felejtene el egy vállig érő kék hajú lányt. - Az akkor még fiatal férfi még egyedül élt a nővérével és ahogy most megtudtam egy éve házasodott meg egy európai hölggyel. Sokáig beszélgettünk és már a srácok oda-oda szólogattak, hogy mi lesz már. Türelmetlen egy bagázs, mondhatni. De a legkitartóbb kis csapat. (⌒▽⌒)☆ Nem is sokára elbúcsúztam az árustól és kértem, hogy adja át az üdvözletem a párjának. Sosem tudni, hogy mikor találkozunk újra vagy hogy egyáltalán találkozunk-e. Visszaérve a srácokhoz lehuppantam Sindy és Zack közé akik épp báj cseverésztek.

-Már a randit tárgyaljátok??-fogtam az ölembe a kis szatyrot aminek a tartalmában volt egy Hello Kitty-s sütemény, egy macis telefonmatrica és egy lollipop. (*´・ｖ・)

-Komolyan te beszélsz?? Amikor tegnap te flörtöltél az új sráccal.-szólt vissza Zack

-Az más.-vágtam sértődött képet ami abból állt, hogy csücsörítettem és alig tartottam nyitva a szemem.

-Ne csücsöríts.-fogta a tenyerébe a szám Zack

-Ne már ez fáj.-mondtam, de alig érthető volt. Köszi Zack, csókoltatlak.

-Hé Lilia az nem Wonnie haverja??-mutatott a parkba belépő srácra. Hirtelen nem tudtam hova tenni, de utána beugrott, hogy az Jun-hyung. Még amikor Dong Wonnal jártam sokszor elmentünk hozzá és a barátnőjéhez nyaralni vagy egyéb programokat csinálni.

-Lilia!!!-kiáltott hangosan régi barátom

-Yonggun!!-intettem neki, hogy jöjjön ide. Wonnieval ellentétben vele jóban maradtam a szakításunk után.

-Rég nem láttalak. Wáo, de jól nézel ki.-járt körül Joker, majd szorosan megölelt.

-Köszönöm. Jó téged látni. Hogy vagy??-toltam el magamtól, hogy én is szemügyre vehessem

-Jól. Főleg, hogy most újra találkozunk. Nagyon hiányoztál ezalatt a pár év alatt. Nem is tudom, hogy tudott DongiPongi ennyire megalázni.

-Inkább ne is beszéljünk róla. Szeretném elfelejteni az a borzalmas időszakot.-húztam el a szám, mert rögtön eszembe jutott mennyi rossz dolog történt velem akkor.

-Bocsánat.-hajolt meg mélyen.- Nem gondoltam, hogy ennyire szíven üt ez az emlék.

-Semmi gond nem tudhattad. Amúgy hadd mutassam be a barátaimat.-és sorjában mindenkit apró jellemzéssel összeismertettem őket.

-Jesszus, mennem kell, mert a főnököm leharapja a fejem. Tudod, most egy itteni plázának az egyik boltjában dolgozom eladóként. A Look What Shoes-ban. Nézzetek majd be.-búcsúként két puszit nyomott az arcomra majd gyors léptekkel és egy rövid intéssel el is viharzott.

-Szimpi pasi. Miért nem vele jártál?? Talán még most is boldogítana.-olvadozott Sandra

-Hallod, egyél meg egy csupor mézet és fogd rá Tigrisre. Ááá, inkább nem is mondok semmit.-intettem le. ヽ(；▽；)ノ Még egy fél óráig elcseverésztünk ott majd mindenki indult hazafele. Miután a házba betettem a lábam Egérke egyből letámadott és össze-vissza nyalta az arcomat.

-Szállj le rólam te rossz fiú.-kacagtam felszabadultan. A szobámba mentem ledobtam a táskám és megnéztem, hogy van-e vize neki. Nem volt így engedtem a másfél literes tányérjába amit félig benyakalt.

-Van huzatod tudod??-beszéltem hozzá

Készítettem magamnak egy kis Gyrost és azt befalatoztam a japán árustól vett Hello Kitty-s sütikével. Nem unatkoztam ma az biztos. Bár, mikor unatkozom??? Ahogy befejeztem a vacsorát el indultam fürdeni. Kellemes érzés volt a habos fürdővízben megmártózni. Szerintem egy fél órát igen benne lehettem, de utána erőt vettem magamon és kimásztam a kádból és felöltöztem. Megmostam a fogam és visszairamodtam a szobámba ahol bekapcsoltam a laptopot. Háromnegyed 10-kor úgy döntöttem, hogy most már ideje lesz kikapcsolni a gépet és aludni végre.

2.foszlány

2014 május vége felé járunk, már és nem sokára másodikos leszek a fősulin. A januári vizsgák nagyon jól sikerültek, szóval nagyon boldog vagyok. (^o^) A többieknek is nagyon jól ment ezért úgy döntöttünk, hogy megünnepeljük és csapunk egy nagy bulit nálunk, mivel a tesómék elutaztak 2 hónapra és Egérkével miénk a ház. Hogy tisztázzuk, Egérke az én dán dogom, furcsa név egy hatalmas kutyának, de nekem nagyon megtetszett. (⌒_⌒;)Pont az utolsó óránknak lett vége amikor csörögni kezdett a telefonom. Egy ismeretlen szám hívott. Ahogy beleszólt az ismeretlen személy rögtön felismertem a hangját. Ki ne ismerné fel a saját öccsét?? Szólt, hogy új száma van, mert a régi telefonja tönkrement amikor beleejtette egy patakba. Csak is ő lehet ilyen szerencsétlen. (￣▽￣)ノ Na, ott tartottam, hogy indultunk haza. Mivel nem rég költöztünk be a lakásba amit apu finanszírozott, új volt a környezet számomra és nem szoktam meg, hogy mi hol van így amikor mentem be a szobámba ismét bevertem a lábujjam a küszöbbe. (┳◇┳) Komolyan már lehorzsoltam róla a bőrréteget. Amíg masszíroztam a lábam bekapcsoltam a laptopom és beléptem Facebookra. Megint rengeteg értesítés és üzenet fogadott, amit nem is csodálok, mert van két csoport amit én hoztam létre és a barátoknak is sokat köszönhetek. ヾ(＾∇＾) Közben elindítottam egy mixet Youtbe-on és ritmusra lóbáltam a fejem. Délután még kimentem a kertbe és a két fa közé felfüggesztett függőágyra feküdtem és pihentem. Estére csináltam egy nagy adag brossóit és uborkasalátát. Gondolom azt hiszitek, hogy magányos vagyok a házban egyedül. Igazából nem, mert van elfoglaltságom. Adódik alkalom amikor áthívom a csajokat, vagy eltakarítok a házban, elviszem sétálni Egérkét vagy játszok vele a kertben. (TωT)

Másnap reggel a fülemben a heccettel, dúdolászva sétáltam a pár utcányira lévő sulihoz. A bejártnál eltettem a cuki tokos telefonom és a hozzá tartozó fülhallgatót. Pont amikor becipzároztam egy hangot hallottam meg nem is olyan messze tőlem.

-Hé Lewis, már megint azt az idióta zenéidet hallgatod??-láttam meg a szemközti oldalból Jaehyunt

-Neked is jó reggelt és már ezredjére elmondtam, hogy nem idióta az a stílusú zene amit kedvelek.-olyan gonosz tud néha lenni ζ(˘^˘)η

-Biztos. Mi az első óránk??-ugrott fel a járdára

-Környezetvédelmi jog.-ヽ(；▽；)ノ

-Jesszus. Amúgy, mit csinálsz ma délután??

-Nem tudom. Szerintem elviszem Egérkét sétáltatni.- ヾ(＠⌒ー⌒＠)ノ

-Szegény kutyának ezt a nevet adtad. Még a nagyim is jobb nevet ad a kutyának.-kötöszködött

-De az én kutyám és nagyon szereti ezt a nevet. Amúgy meg minek kérdezted, hogy mit csinálok??-tettem derékra a kezem

-Csak úgy.-tettette az ártatlant, de közben láttam az arcán a pírt （＾ｖ＾）

-Na jó én megyek. Nem akarok elkésni.-kék hajamat drámaian elkezdte fújni a szél amire Jae csak kómásan sóhajtott egyet.

A teremben ott gyülekeztek a kis osztályunk többi tagjai is. A fiúk a padok tetején vagy épp annak támaszkodva helyezkedtek el. A lányok a székeken vagy a srácok mellett állva nevetgéltek a pletykáikon.

-Jó reggelt. Miről dumáltok?-ugrottam oda a lányok bagázsához

-Jó reggelt. Az új srácról. A srácok jól ismerik, mert beszéltek vele. Először azt hittem, hogy lány.-számolt be érdekes reggelükről Cassandra

-Mondjuk én gondoltam, hogy fiú.-kortyolt bele az üveges teájába Yui

-Mert te is olyan származású vagy.-húzta el a száját Sandra

-Üljetek le gyerekek. Vége a trecs partinak.-lépett be a terembe a tanárunk, Mr.Franklin

Mi szófogadóan helyet foglaltunk és elkezdtük az órát. Átismételtük a múltórai anyagot azután kérdésekkel halmozott el minket a fogalmakról. Nem egy könnyű tantárgy, de meglehet érteni könnyen. A következő órára sietve - ami vízgazdálkodás - igyekeztem fel az emeletre. A lépcsőfordulónál nekiütköztem valakinek. Nem láttam az illetőt csak akkor amikor felnéztem a földről.

-Nézd el az ügyetlenségemet. Új vagyok és még nem szoktam meg a helyet.-hajolgatott előttem a szőkés, vagy inkább már fehéres hajú srác. Gondolom róluk beszéltek a lányok. -Ren vagyok.-nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen

-Nagyon örülök. Én Lilia és természetes, hogy nem szoktad még meg. Mindenkinek furcsa az első napja, főleg azoknak akik év közben kerültek ide. Bocs, hogy ilyen sokat beszélek. Gondolom neked is órád van. Nem is tartalak fel.-ahogy felálltam összeszedtem a leejtett könyveket és nekiiramodtam, de ő megfogta a kezem és finoman visszahúzott

-Nem kell sietned. Én ráérek.- mosolya valami elképesztő volt

-O-Oké.-dadogtam, amire ő felnevetett

-Furcsa egy lány vagy. Meglehet, hogy a személyiséged miatt, de az is lehet, hogy a hajszíned végett.

-Igen, sokszor hallottam efféle megjegyzéseket. Persze, rossz értelemeben.-ez időalatt a kezem mindvégig fogta

-Én jó értelemben mondom.- e mondata után lenézett a kezünkre és elpirult

-Á, Lilia. Végre megtaláltalak, már mindenhol....Bocsi, megszakítottam valamit??-lépett fel a lépcsőn Sindy

-Nem, dehogy. Csak megismertem egy új barátot.-néztem féloldalról Renre, aki barátságosan elmosolyodott

-Értem.-ebben a pillanatban szólalt meg a jelzőcsengő -Ó, pedig én is megakartalak ismerni.

-Majd máskor bepótoljuk. Most pedig, ha megbocsátotok.-ezzel a mondattal el is húzta a csíkot lefelé a lépcsőn

-Elhívott randira??-Sindy tekintetéből most semleges érzéseket véltem felfedezni

-Te hülye vagy, na menjünk.-húztam magam után az emeletre megkergült barátnőm

A terembe beérve Sindy elkiáltotta magát.

-Lilia bepasizott!!!-hangoztatta, ezután gyorsan elsuhant mellőlem, nehogy leüssem

Pedig megtettem volna. Q.Q

-És kit fogott magának??-kérdezte a terem másik végéből Thomas

-Az új srácot.

-Ne.-szólt egyszerre Yui és Sandra

-De.-fojtatta tovább Sindy

-Nem.-vetettem véget a beszélgetésnek, ha ez annak mondható.-Csak ismerkedtünk. Amúgy meg nem tartozok magyarázattal.

Nem is sokára elkezdődött az óra. Az utolsó anyagnál jártunk és az nem éppen volt könnyű. Majdnem elaludtam amikor végre valahára kicsöngettek. Az osztály tagjai olyan lendülettel álltak fel és pakoltak össze, hogy öröm volt nézni. Ezek után már nem volt óránk, csak holnap délután kell majd bejönnünk. Otthon megetettem Egérkét, átöltöztem utcai szerelésbe, megkerestem a kutyapórázt, rátettem Egérkére és elindultunk a sétánkra. Az emberek nagy része még nem szokta meg az ilyen nagy kutyák látványát, de nem is csodálom hisz itt a lábtörlő méretű kutyákat szeretik jobban. Egy kiadós futás után vettünk az egyik fabódés emberkétől egy palack vizet. Először ittam belőle egy keveset én a többit megitattam a kutyusommal. Majd a parkba sétáltunk és egy nagy tölgyfa alatti padra ültünk le. Nagyon meleg volt, folyamatosan töröltem le az izzadságcseppeket a homlokomról a nagy dogom pedig megállás nélkül lihegett. Jó nekik, hogy nem annyira hat rájuk a meleg. Délután négy óra körül esőre készült az idő igy hamarabb hazaindultunk. Szerencsétlenségünkre elkapott az eső, kéntelenek voltunk futni. A pláza mellett ránk dudált egy autó amiben Ren ült egy fiatal lánnyal.

-Szálljatok be, elviszünk!-húzta le az ablakot

Én csak bólintottam és Egérkével beültünk a hátsóülésre.

-Köszi, hogy fuvaroztok. Bár hamarabb is jöhettetek volna.-kuncogtam.-Amúgy nem gond, hogy ő is beült??-pillantottam a szundikáló kutyulimra. Nagyon kifáradhatott.

-Dehogy is. Az én kutyám is ebben furikázom, ugyanez a fajta, mint neked. Jól gondolom, hogy a tied fiú?-nézett rám a visszapillantóból a barna hajú és szemű, koreai származású leányzó.

-Igen. Egérkének hivják.-simogattam meg a buksiját amire felszuszogott

-Nem lepődnek meg amikor meglátják magát a kutyát??-fordult hátra Ren

-De, nagyon is.-bólogattam

-Amúgy hol is laksz??-parkolt le egy kisbolt előtt a fiatal lány

-Wolken Street 26.-feleltem

-Oké, csak előbb beugrok még a boltba, mert vinni akarok még haza egy kis rágcsát.

Miután a koreai lány bement a boltba szóba elegyedtünk.

-Köszi, hogy elvisztek. Már rég eláztunk volna, ha nem jöttök.-dőltem hátra az ülésen

-Belefért. Amúgy is, te olyan kedves voltál velem a suliban és szimpatikus is vagy nekem. Szóval nem volt kérdés, hogy elvisz a nővérem ilyen kis zivatar közepette.

-Ő a nővéred??-lepődtem meg

-Igen. Talán azt hitted, hogy a barátnőm-kacagott

-Hát, igen.-vallottam be elpirulva

-A barátnőmmel pár hete szakitottam. Most egy jó ideig nem akarok barátnőt, inkább barátkozok olyan emberekkel, mint te.

-Sajnálom. Nem lehetett az életed egyik legboldogabb percei.-éreztem vele együtt hiszen nekem rosszabb volt a szakitás, de majd ezt máskor.

Láttuk, hogy jön Ren nővére igy befejeztük az eszmecserét. Elvitt a házunkhoz minket, de már amikor elindultak akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem köszönetet mondani. Majd holnap elintéztem. Ahogy ránéztem a konyhai órára fél ötöt mutatott. Meglocsoltam még kint a virágokat és kikapáltam a gazokat. Fél hat körül elmentem fürdeni és utána megkönnyebbülten bújtam bele az illatos pizsamámba. Megnéztem még az esti filmet és utána nyugodtan aludtam el.

1.foszlány

Szia. A nevem Lilia, Lilia Lewis, 19 éves főiskolás. Amerikában élek a nővéremmel és a bátyámmal. Igen, nekem mindkettő jutott. Legszívesebben elcserélném őket még egy kutyára. Még kiskoromban kaptam aputól egy fekete-fehér foltos dán dogot, akit nagy odafigyeléssel gondozok. Anyuról nem szeretek beszélni, de most kivételt teszek. Nos, ő három éve meghalt, egy busz elütötte amikor a zebrán akart átmenni. Azóta apa megismerkedett egy nála két évvel fiatalabb hölggyel. Múlt hónapban házasodtak össze és most nászúton vannak. Amint látjátok vagyis olvassátok engem lepasszoltak ehhez a két félkegyelműhöz. Nekik nem fontos semmi csak a cigi és a pia. Ja és van egy öcsém is aki másfél évvel fiatalabb, mint én és boldog házasságban él a feleségével és a három hónapos kisfiúkkal. Mit hagytam még ki? Hát persze, a barátaimat. Rengetegen vannak, szinte az egész iskola. A két legjobb barátnőm Yui koreai és Cassandra ő angol származású. Viszont vannak rossz akaróim is, velük nem nagyon foglalkozom. Hát akkor bemutatom magamat és a szűkebb baráti körömet.

Ez lennék én:

 A hangos, zenekedvelő és bolondos csaj. Jó két éve ismertem meg a K-Popot és a J-Rockot, sok barátom is lett interneten és a csoportokba gyakran én vagyok a központ. A családom sose tudta követni a zenei stílusom, egyszer rockos, máskor RnB, aztán pop. Valamikor én se tudom milyen stílusom van. De ha egyszer sokféle ízlésem van nem tudok mit tenni.

Yui:

Ő pajkos és jó kislány énjével minden pasit magába bolondít. Már az első napon legjobb barátnők lettünk, kiegészítettük egymást és még jobb kapcsolatunk lett miután csatlakozott hozzánk Cassandra is. Hát még akkor amikor beiratkozott Sindy. Ő hozta az életet belénk, nem mintha eddig nem lett volna bennünk, de érted. Yui szereti fotózni a természetet és más egyéb érdekes tájat amiben szívesen segítünk. Például elteleportálni a kiválasztott helyre, ott megkeresni a megfelelő szöget ahonnan jó képet lehet csinálni, stb, stb.

Cassandra: 

A laza és nem érdekel mások véleménye stílus hírnöke. Teljes ellentéte Yuinak. Egy bezárkózott, xbox kedvelő és kocka barátnő veszett el benne, nem is olyan mélyen. Rá szint úgy ragadnak a pasik, de tudod mit, megvagyok én nélkülük is.

Sindy:

Ő egy régi jó barátnőm aki végül a mi fősulinkba került át, mert az előző sulijában gázszivárgás tört ki és az iskola egy részét fel is robbantotta. Ennek ellenére hamar beilleszkedett és sok barátja lett.

Nos, nem sok lány barátnőm van. Inkább a fiúkkal jobban elvagyok. Eddig még nem volt szerencsém a pasikkal, mert mindegyik hülyének nézett. Én afféle kerítőnőnek vagyok jó, már jó pár ismerősömet összehoztam olyan emberekkel akikkel nem is gondolták volna, hogy együtt lehetnek, de nagy részük még azóta is együtt vannak.

Thomas:

Nos, hogy is mondjam. Nem egy társasági ember, de nem is az a ,,Pffhúú, én most depis vagyok, hagyj békén." típus. Ennek ellenére Sindy rögtön szerelmes lett belé, bár ki nem lenne az???

Jaehyun:

Na ő igenis társasági ember. Sokan kedvelik, mert mindenkivel kedves és jó fej. A lányok oda meg vissza vannak érte, gondolom nem kell kifejtenem, hogy miért.

Zack:

Zack az emo stílusnak hódoló személy és emiatt sokan megvetik, de, ha megismernék tudnák valójában milyen érzelgős pasi. Igazi művészlélek, mert sok időt tölt festéssel és egyéb ilyen dolgokkal, valamint jó sportember is. Az emo lányok álma.

Zelo:

Na a másik leányálom. Róla nem tudok sokat mondani, de megpróbálom összefoglalni. Az a tipikus jófiú aki figyelmesen fülel az órákon és meghallgatja az emberek kérését és egyéb dolgokat amikkel hozzá fordulnak.

Nos, összefoglalva ennyi a srácokról. Ha többieket is be kéne mutatnom akkor az egy örökkévalóság lenne. Elég nekem megjegyeznem a nevüket, téged nem akarlak ezzel terhelni. Szerintem vágjunk is a közepébe.