Ma reggel is bejöttem Renhez és hoztam neki minden finomságot, szép virágot az ágy melletti szekrényen lévő vázába, váltóruhát, mivel járógipszre rakják. Elvileg holnap már kiengedik, de még pihennie kell. Nagyon sokat beszélgettünk és az idő a kedvünkre játszott, hiszen nagyon lassan telt el fél óra. A fiúk - értem itt Ren barátaira, akiket a bulin ismertem meg - fél tíz fele bebattyogtak drága barátjukhoz.
-Sziasztok. - köszöntek kórusba
-Sziasztok. - köszöntünk mi is-Hogy vagy haver? - rázott kezet vele Baekho
-Ramatyul, de még egyben.
-Ez a beszéd. Na és te csajszi? - pillant rám - Olyan furcsa smink nélkül látni. - öleli át a vállam
-Minek kenjem ki magam, ha ide jövök. Elméletileg így is tetszem Rennek, más meg nem számít.
-Akkor én más vagyok? - jött egy hang az ajtó felől, mire mindannyian odakaptuk fejünket. Ennek nem számít még a távol tartási végzés sem.
-Mi a frászt akarsz ember? - kérdezi a legnyugodtabb hangján Aron
-Liliaval szeretnék beszélni.
-Beszélgess a fallal. Az szóba áll veled. - böktem oda félvállról - Most pedig menj el, zavarod a levegőt.
-Csak öt perc lenne...
-Nem érdekel. Ott az ajtó! - mutattam a tárgy felé
Megértette, mert már távozott is.
-Nem kértél távol tartási végzést? - kérdezte JR
-Szerintem a tagnak nem sokat számít egy papírfecni. - a számból vetted ki a szót Minhyun
Másfél hónap és elkezdődik a suli. Nagy öröm ez mindnyájunk számára. A lányok egész nyáron körülöttünk forogtak és hát Yui meg JR eléggé összemelegedtek ez idő alatt. Nem gondoltam, hogy lesz közöttük valami, mert ég és föld. Bár, azt szokták mondani, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ez pedig igaz volt. Yui imádja a nőies holmiakt, és utálja ha összekoszolja magát, JR meg pont fordítva. Jól egymásra találtak. Aztán ott vannak a többiek, vagyis az évfolyamtársak és akikkel egy csoportban vagyunk. Ők is élik az életüket, tanulnak, hülyéskednek, kiélvezik az életet. DongWoon... mit is mondjak róla?
Úgy döntött jó fiú lesz és betartja a szabályokat. Ren... szerelmem már teljesen felépült és ugyanolyan boldog, mint előtte. Persze még most sem hajlandó úgy menni valahova, hogy ne legyen valaki mellette, ami 85%-ban én vagyok. Ja, nem is említettem. A hajamnak új stílust és színt adtam. Voálá!!
JunHyung sokat segített Ren felépülése után. Próbálta jóra bírni barátját, aki végül - már említettem - ,,megjavult". Szóval nyugtunk van tőle. Bárcsak soha nem is tűnt volna fel, de már mindegy.
Most a parkban vagyok kutyusommal, Ren pedig a srácokkal ment el valahova. Az ég tiszta, felhő mentes, a nap csodásan világít. A madarak csicseregnek és kellemes szél fúj. Az emberek nyüzsögnek a park körül, majd egy közeledő fiút látok meg. Ahogy már közeledik a látóköröm felé akkor rakódik össze a kép róla.
-Szia. - áll meg előttem
-Szia. - tekintek el egy másik irányba
-Bocsánatot akarok kérni... mindenért. - ül le mellém - JunHyung monológjai után rájöttem, hogy egy iszonyatosan nagy vadbarom voltam. Megjavultam és szeretném bebizonyítani ezt neked, barátként. - az utolsó szó csak úgy csilingelt a fülemben
,,Barátként"
-Megbocsátanál nekem a hülyeségeim miatt. El akarom nyerni a bizalmas Lilia... újra.
-DongWoon... - sóhajtok - honnan tudjam, hogy nem akarsz átvágni és kihasználni a barátságunkat. Mi van, ha egy óvatlan pillanatban megint eluralkodik rajtad a féltékenység és ez Ren kárára megy!? Hm? - nézek most már rá
-Igaz még nem léptem túl rajtad teljesen, de nem akarom se őt, se téged bántani. Tőle is bocsánatot akarok kérni. És erről a félrevezetésről ne is beszélj, ha kell kérdezd meg JunHyung-ot.
-Rendben, de...
-De!? - kérdezi félve
-Sok időbe fog telni, hogy újra megbízzak benned.
-Mindent megteszek az ügy érdekében. - mosolyog rám
Ez a mosoly az a mosoly, ahogyan régen tette. Most is csak úgy sugárzik tőle az arca. Remélem, hogy betartja a szavát és tényleg minden jobb lesz.
~ The End~
